Az agarak általában erőteljesen és radikálisan megosztják a külső szemlélőket. Egy agarat megpillantva ugyanis a legritkább esetben marad bárki szenvtelen. A felszínes kritikusok azonnal szívükhöz kapnak a jellegzetesen felhúzott has, cérnavékony derék, látható bordák és kissé „púpos” tartás láttán, míg a „műértő” kutyakedvelők áhítattal csodálják a fantasztikus teljesítményért felelős tüdőnek és szívnek helyt adó, csodásan mély mellkast; a robbanékonyságról, sebességről gondoskodó, gyönyörűen izmolt combokat valamint azt a kecsességet, harmóniát és nemességet, mely csak az agarakból árad.

E piciny jószág nagy pechje, hogy legtöbbször Paris Hilton-féle ledér kurtizánok karján himbálódzik, holott hírnevét már rég megalapozta a Guiness könyvbe való bekerüléssel, mint a Föld legkisebb kutyafajtája.

Különleges méretei és sajátos megjelenése mellett, már azon sem csodálkozhatnánk, ha a csivava valamilyen földön kívüli értelmes intelligencia lévén került volna a bolygónkra, ami hajazna nevének jelentésére („Apró kutya az égből”), ám a valóság ennél sokkal prózaibb.

Kezdem azt gondolni, hogy kivételes szerencsében volt részem, hogy életem bizonyos – nem elhanyagolható – szakaszát Gazdagréten töltöttem. E budai lakótelep sok olyan kutyatartónak is otthont adott, akik különleges fajtát választottak maguknak. Cavalierből történetesen egyszerre 4-5 példányt is megcsodálhattam kutyasétáltatás közben. Gazdájukat ugyan személyesen nem ismertem, mégis mindig feltűnt, mikor sokszínű falkájától övezve sétált az utcán.

Ez a pöttöm kiskutya – ahogyan neve is mutatja – a több fajtát magába foglaló bichonok családjának (Havannai, Máltai Selyemkutya, Bichon Frise, Cotton de Tulear, Bolonka Cwetna és Francuska) egyik sarja. Már az antik időkből is bukkanhatunk Bichonok nyomaira, vagyis ezeket a fajtákat valószínűleg a legrégebbi kedvtelésből tartott kutyaként jegyezték, de a későbbi idők folyamán is folyamatosan jelen voltak.

Bár a bichonok eredetileg Spanyol eredetűek, német (bichoner=cirógatni) és francia (bichon=selyemszőrű kutya) nyelven is találó a megnevezésük.

Manapság talán a legtöbb kutyát ilyen céllal tartanak gazdáik. Ez egyfelől örvendetes, másfelől – sok fajta szempontjából – hátrányos, hiszen évszázadokon keresztül érlelt, csiszolt képességeik egyszerűen szertefoszlanak, kikopnak belőlük.

Nem véletlen, hogy számos – egykoron dicsőségesebb időket megélt – fajta ma már csak hírből sem ismeri eredeti mesterségét, annyira eltávolodott tőle. Ez nem baj, ha gazdáik tisztában vannak ezzel. A gond ott szokott kezdődni, mikor evidensnek vesznek bizonyos dolgokat pusztán azért, mert ez a fajta egykoron erre lett tenyésztve…

Szerencsésebb helyzetben vannak azok a fajták, melyek feladata kezdetben sem volt más, mint pusztán társasági életet élni, gazdájukat kísérni.

A kutya évezredek óta hű társa az embernek, még most, a XXI. század forgatagában is kitart mellette.

A kutya- a többi állathoz hasonlóan- individuális organizmus, több, mint az idegrendszerrel vezérelt biológiai funkciók összessége.A viselkedés alapját az állat zárt genetikai programja adja.A viselkedés a nyitott genetikai program szerint alakul, melyeket az egyedfejlődést kísérő környezeti tényezők is jelentősen befolyásolnak.Ezek szerint az öröklődés és a tanulás a viselkedés meghatározó elemei.

A kutya öröklött viselkedési mechanizmusainak kiváltásához nincs szükség előzetes tapasztalatokra, a környezet azok nélkül is reakcióra, válaszcselekedetekre készteti a szervezetet.A  viselkedésnek ezt a részét ösztönnek, ösztöncselekvésnek nevezzük, melyek az állatban a születés pillanatától fogva működnek, és az egyedfejlődés során a szükséges pillanatokban automatikusan jönnek elő.A szervezet belső állapotát a késztetések jellemzik, melyek a következő tényezők lehetnek: szomjúság, éhség, szexuális vágy, harag, harci kedv, keresőkedv stb.

Bár a túlsúlyos, olykor már guruló kutyák és macskák néha mókás látványt nyújtanak, a túletetett kedvencek sorsa annál szomorúbb: számtalan betegség nehezíti meg az alapvetően aktivitásra tervezett életüket.

Túlsúlyos gazdik, kövér kedvencek

Az a hiedelem, mely szerint az a gazdi eteti túl a háziállatot, aki magától sem képes megvonni a finom falatokat, némileg helytálló. Az American Association of Obesity felmérése szerint az amerikai felnőttek 64,5%-a küzd túlsúllyal, de a gazdákkal folyamatosan híznak a kedvencek is: az amerikai háztartásokban élő kutyák és macskák több mint 40%-a túlsúlyos.

A háziállatok közt nincs még egy, melyek tenyészfajtái és keverékei oly nagymértékben variálnának testnagyságban és a külső alakban, mint éppen a kutya.A világszerte ismert mintegy 400 kutyafajta anatómiai felépítésben alig mutat eltérést, habár négylábú kedvenceink változatos külleme alapján feltételezhetnénk, hogy egymástól teljesen független fajokról is szó lehet.A kutyafajták csak testtömegarányukban, csontozatuk hosszúságában, izomzatuk és koponyájuk formájában különböznek egymástól.