Amelyik kutya ugat, az nem harap. Hogy mennyire igaz a mondás, azt azért nem érdemes kipróbálni. A kutya falkaállat, és mint ilyen, ösztönösen szabályokat követ. Természetesen vannak zavart, neurotikus kutyák is, akik szinte minden esetben agresszívan viselkednek, de ez azért ritkaság. Általánosságban elmondható, hogy a kutyák bizonyos szituációkban ugyanúgy viselkednek, azaz kiszámíthatóak. Ha fél, vagy fenyegetve érzi magát, lehet, hogy harap. Egy ilyen helyzetben nem tud szabadon dönteni, támadjon-e, vagy sem, az ösztöneit követi.

 

 Félreértések

A kutyák nyelve - ezt nyilván magyarázni sem kell - teljesen más, mint az embereké. Ha az eb felugrik egy gyerekre, valószínűleg az orrát akarja megnyalni üdvözlésképpen, és bár nem agresszív, egy ismeretlen számára ez ijesztő lehet. A kicsi talán elszalad, a négylábú meg utána, mert azt hiszi, most játék következik - ettől a gyerek pedig még jobban megrémül, azt hiszi, követi a kutya.

Hogy megértsék egymást, meg kell tanulniuk egymás nyelvét, ebben pedig a szülőknek kell segíteniük.


A félelem tanulható

Sok családban ez egyáltalán nem fontos téma, a legtöbb, amit megtanítanak, hogy át kell menni az út túloldalára, ha egy eb közeledik. Így alakul ki a félelem, ami talán nem is megalapozott. A nem feldolgozott félelmek egyre több frusztrációhoz vezetnek, így könnyen lehet, hogy az a gyerek, amelyik fél a kutyáktól, félni fog a pókoktól, egerektől, macskáktól.


A felnőttek általában azért féltik saját gyerekeiket, mert ők rossz tapasztalatot szereztek, és azért tartják távol a csemetéket a kutyáktól, mert nem akarnak rossz példát mutatni. Így aztán félelmüket elültetik a gyerekekben, mert hiába akarják eltitkolni, ez természetesen nem sikerülhet.

Ha kialakul a fóbia

Először is a felnőtteknek kell feldolgozniuk a szorongásaikat, ha ez egyedül nem megy, mert félelmük már fóbia - azaz nem megalapozott, indokolatlan szorongás-, talán terápiás megoldáshoz kell folyamodniuk, pszichológushoz kell fordulniuk.

Hozzá kell tenni természetesen, hogy egy kutya lehet veszélyes, bizonyos esetben haraphat is, ezért óvatosan kell közelíteni hozzá - a lényeg az, hogy fölösleges és megalapozatlan félelmeink ne legyen vele szemben.

Egy terápia során lépésről lépésre kell haladni: egy félelemlépcsőt állítanak fel, melynek tetején a legnagyobb félelem áll, alján pedig a legkisebb. Ezeket a fokokat kell megmászni a terapeuta segítségével.


Leírás

Példa


8.
 
A határok megismerése.

Elvenni egy békés kutya játékát.


7.

Felvenni a testkontaktust.

Megsimogatni a kutyát.


6.

Találkozás egy kutyával.

Pórázon vezetni egy kutyát.

5.

Megélni a kutyák viselkedését.

Kutyakiképző meglátogatása.


4.

Kutyákhoz való közeledés.
 
Egy állatmenhely felkeresése, az ugatás kibírása.


3.

Egy kutya valós megfigyelése.

Messziről vizslatni a parkban sétáló kutyákat.


2.

A kutyák viselkedésének teoretikus megfigyelése.

Egy kutyás film megtekintése.


1.

Beszélni a kutyákról, természetükről, tulajdonságaikról.

"A kutyák harapnak, ha fenyegetve érzik magukat."

Nem az a lényeg, hogy hány lépcsőfokból áll egy terápia, hanem hogy a személyes félelmeknek megfeleljen, ezt pedig egy szakképzett terapeutának kell meghatároznia. 
Ha valaki úgy nő fel, hogy nem szerez rossz tapasztalatot, valószínűleg soha nem kell ezekkel az érzésekkel megküzdenie. Ha nincs is a családban kutya, jó, ha a gyerek találkozik a barátokkal, akinél van. Ha kis korától kezdve látja, tanulja az állati viselkedést, és nem éri trauma, valószínűleg felnőtt korában sem lesznek ezzel kapcsolatos félelmei.

http://www.eletforma.hu/szemelyiseg/van_okunk_a_felelemre.html