Ha egy új háziállat kerül a házhoz, azzal minél előbb érdemes felkeresni egy állatorvost. Különösen érvényes ez a talált és befogadott állatokra, melyek ki tudja mióta élnek az utcán. Egyrészt, hogy megvizsgálja, tényleg egészséges állatot vettünk-e magunkhoz, másrészt, hogy megbeszéljük mit kell tennünk, hogy az is maradjon! Harmadrészt, amit nem győzünk eleget hangsúlyozni, saját egészségünk megőrzése érdekében is, hogy a külső és belső élősködőktől minél előbb megszabadítsuk az állatot! Különösen fontos ez, ha gyermekek is vannak a háznál! Korábban már arról is írtunk, hogy gyakorlatilag minden kölyökkutya féregfertőzöttnek tekinthető! Ebből kifolyólag csak akkor lehetünk nyugodtak, ha a kölyök már átesett legalább három, kéthetes időközzel elvégzett, állatorvos által igazolt féreghajtáson! Negyedrészt, hogy a microchippel ellátott állatok minél előbb az új gazdáik nevére kerülhessenek, még mielőtt kiderül, hogy kiférnek a kapu alatt vagy a kerítésrácsok között, és elcsavarognak! Végül, de nem utolsósorban pedig azért, hogy időben választ kaphassunk az állat tartásával kapcsolatban felmerülő kérdéseinkre, kételyeinkre.

Tudni kell, és a gyerekekkel is meg kell értetni, hogy bármennyire büszkék is az új családtagra, és bármennyire is szeretnének már vele utcára, illetve más fajtársak közé menni, amíg nem kapta meg a fertőző betegségek elleni védőoltásait, addig ezt, az ő érdekében, nem szabad! Arra is oda kell figyelni, hogy a kölykök az utcai cipők talpához se férhessenek hozzá, mert akár azokon is bevihetünk nekik egyes betegségeket! A védőoltások fontossága, a betegségek megelőzése érdekében, természetesen nem csak a kutyákra, hanem a macskákra, vadászgörényekre és a nyulakra is vonatkozik! Ha már kijárnak a házból, akárcsak a kertbe is, nem szabad megfeledkeznünk a kullancsok, bolhák, illetve a szúnyogok elleni védekezésről sem! Azidő alatt, míg a kiskutya az oltási sor végére ér, már otthon, a kertben nyugodtan megkezdhető a nyakörvhöz, pórázhoz való szoktatása, hogy mikor végre kimehet az utcára, már legalább ez ne legyen idegen számára.
A kölykök 4-6 hónapos koruk között váltják le a fogaikat. Ebben az időszakban fokozottan hajlamosak szétrágni bármit, ami az útjukba kerül. Jobb elejét venni a bajnak, és amit csak lehet úgy tárolni, hogy a kiskutya ne férhessen hozzá. Ugyanakkor biztosítsunk számára olyan játékokat, nagyméretű csontot, amit elfogyasztani ugyan nem tud, de nyugodtan rágcsálhat.

Már a kezdetektől figyelnünk kell arra, hogy az állat minél előbb megtanulja, hol is van a helye a mi falkánkban. Ha túl engedékenyek vagyunk, és kezébe veszi az irányítást, később már sokkal nehezebb ezen változtatni!

Az egyik leggyakoribb kérdés új állat érkezésekor, hogy hányszor, hogyan és mivel etessük?
A kutya és macskakölyköket négy hónapos korukig általában naponta négyszer, 4-8 hónapos koruk között háromszor, majd 8 hónapos koruktól a felnőtt koruk eléréséig naponta kétszer érdemes etetni. A nagy és óriás testű kutyáknak, a gyomorcsavarodás elkerülése érdekében, akár egész életük során adhatjuk a napi eleségadagot két részre elosztva. Hogy mit, és mennyit etessünk, az már sokkal összetettebb kérdés. Függ egyrészt az állat korától, méretétől, életmódjától, aktivitásától, tápláltsági állapotától, stb. Másrészt a gazditól, hogy tudja, és szeretné-e vállalni egy megfelelő összetételű házikoszt előállítását, vagy inkább a kereskedelmi forgalomban kapható kész, teljes értékű kutyatápok mellett dönt. Így, erre a kérdésre, egy, általános recept nem adható! Ha bizonytalanok vagyunk, nyugodtan kérjünk tanácsot. Ha azonban a házikoszt mellett döntünk, azt semmiképp se felejtsük el, hogy kutyánk, ill. macskánk alapvetően húsevő állat (nem dögevő, azaz nem kizárólag csontokra van szüksége), tehát a tisztán konyhai maradék nem megfelelő táplálék számára! Ez azonban messze nem jelenti azt sem, hogy csak húsra volna szüksége! A természetben élő húsevők is elfogyasztják a zsákmányállatok gyomrában lévő növényi eredetű táplálékot is. Tehát a hús mellé mindenféleképpen adjunk valami köretet és zöldséget is! Hogy ezeket milyen arányban keverjük, az az előbb említett szempontok függvénye.

Etetéskor, már a kezdetektől oda kell figyelni arra, hogy amit az állat nem fogyaszt el, azt vegyük el előle, és legközelebb csak a következő etetésnél kínáljuk újra. Ha jót akarunk magunknak, akkor két etetés között nem kínálgatjuk mindenfélével, mert megszokja, hogy ha nem eszik, jobbnál jobb falatok következnek! Macskák előtt (általában!) folyamatosan hagyhatunk eleséget (természetesen nem romlandót), ők csak akkor és annyit fognak enni, amennyire szükségük van. Kutyáknál ezt a módszert, eltérő étkezési szokásaik miatt azonban nem alkalmazhatjuk. Ők általában, kevés kivételtől eltekintve, egyszerre behabzsolják az előttük lévő teljes mennyiséget. A lakásban élő állatokkal következetesnek érdemes lennünk a tekintetben is, hogy az asztalról ne kapjanak ételt. Ezzel elejét vehetjük a későbbi asztal körüli kunyerálásnak, nyálcsorgatásnak és az asztalról való lopkodásnak.
Nagyon fontos az is, hogy hőkezelés, azaz előzetes sütés vagy főzés nélkül, semmilyen húsféleséget ne etessünk se kutyákkal, se macskákkal, még felnőtt korukban sem!

Friss ivóvíz mindig álljon az állatok rendelkezésére! Nyáron egy árnyékos, az állat számára könnyen elérhető helyen. Télen pedig napjában többször is ellenőrizzük, nem fagyott-e be, és szükség esetén cseréljük, mert fagyott állapotban az állat nem tudja felvenni!

Az állattartással járó felelősségünk az állat körüli teendőkkel azonban még nem ért véget! Figyelemmel kell lennünk a környezetünkben élő embertársainkra is, akik közül nem feltétlenül mindenki állatbarát. A zavartalan együttélés érdekében igyekezzünk a felesleges konfliktusokat elkerülni! Így, akadályozzuk meg, hogy kutyánk át tudjon menni a szomszédba, vagy ki az utcára, nehogy kárt tehessen mások értékeiben, állataiban. Másrészt, mi hiába tudjuk saját kutyánkról, hogy egy kedves, jámbor állat, aki a légynek sem árt, aki nem ismeri, megijedhet tőle. Ha pedig közösen indulunk sétára, kirándulásra, bárhová, sose felejtsünk el magunkkal vinni néhány arra alkalmas eszközt, amivel a „nyomait” eltüntethetjük! Azt pedig, gondolom, egyetlen felelősségteljes gazdinak sem kell említeni, hogy a játszóterek nem a kutyák számára vannak kitalálva!
Azzal, hogy egy állatot magunkhoz veszünk, vállaljuk, hogy megfelelően gondoskodunk róla egész élete során, még akkor is, ha már öreg vagy beteg. Látható, hogy ez sok feladattal és nagy felelősséggel jár. De, ha mindezt merjük vállalni, azt ő bőségesen meg fogja hálálni!

http://www.kisallat-orvos.hu/page.php?41