A társadalom szintjén alapvetően két lehetőség adódik a beavatkozásra, az egyik az ismeretterjesztés a másik a jogi szabályozás. Az állattartási kultúra emelése, a nem kutyás emberekkel történő harmonikus együttélés szempontjából, elengedhetetlen mindkét lehetőség.

Az ismeretterjesztés elsősorban a szakemberek feladata, az elektronikus és írott sajtón keresztül fel kell hívni a kutyatulajdonosok figyelmét a felelős állattartásra. A megfelelő fajta kiválasztásának jelentőségére, az elengedhetetlen élettér megteremtésére, az együttélés szabályaira, a korai szocializáció jelentőségére, a tartás során előforduló viselkedészavarokra és azok kezelhetőségére.
 

A felelős állattartás kommunikálásával csökkenthető a kutyaharapásos balesetek száma.

A kutyaharapások megelőzése, elkerülése, csökkentése érdekében más Európai országokhoz hasonlóan, meg kell ismertetni gyermekeinket saját védelmük érdekében az alapvető teendőkkel. Az alapszabályok mindenhol ugyanazok:
 

• mindig kérdezze meg, szabad-e a kutyát megsimogatni,
• kerülje a láncon tartott, vagy gazdátlan kutyákat,
• ismerős kutyával se játsszon durva játékot,
• soha ne hergeljen, uszítson, bántalmazzon kutyát, 
• ha egy kutya megtámadja, maradjon mozdulatlan, ne fusson, ne nézzen az állat szemébe, és ne próbálja meg elkergetni,
• ha a kutya megnyugszik, próbáljon meg lassan, oldal irányban távolodni,
• ha a kutya ráugrik, tartsa maga elé, ami nála van (táska, kabát, játék stb.) vagy védje az arcát és a nyakát a kezével,
• minden kutyatámadás után kérjen segítséget a felnőttektől (elsősegély, orvosi ellátás, a kutya megtalálása stb.).

Jogi szabályozás

A kutyatartást szabályozni kell!Azonban tudomásul kell venni, hogy nem lehet csupán a fajták tartásának tilalmával, vagy adminisztratív eszközökkel (ebadó, tiltó ebrendeletek) eredményt elérni!
 

A kutya sokirányú hasznot hajt a társadalom és az egyes emberek számára egyaránt (őrzés-védelem, vadászat, rendőrségi munka, vakvezetés, életmentés, a városlakók százezreinek rendszeres testmozgása, sokak számára családtag vagy az egyetlen társ stb.), ezért indokolatlan, aránytalan és káros a kutyatartás ilyen irányú korlátozása.  

Az emberi jogokhoz hozzátartozik az ember önvédelmi joga is, függetlenül attól, hogy az önvédelem céljára milyen eszközt használ. Az emberi szabadságjognak pedig az is a szerves része, hogy olyan háziállatot tartson, amilyet akar, ha ez a tulajdonlás nem sérti mások életét.
 

A szabályozást oly módon kell megvalósítani, hogy a nem kívánt jelenség okainak kiküszöbölésén keresztül érje el a kívánt hatást. Gondolok itt az állattartók polgári és büntetőjogi felelősségének kiszélesítésére. Manapság rendkívül körülményes és szinte lehetetlen a kutyájukat kóborolni, másokat veszélyeztetni hagyó tulajdonosokkal szembeni nem anyagi természetű kártérítési igények érvényesítése.  

A legnagyobb nevelő hatást és visszatartó erőt azzal érhetnénk el, ha az emberek elleni kutyatámadásokról szóló híradásokhoz kapcsolódnának a tetemes kártérítésekről szóló hírek is.

A polgári és büntetőjogi felelősség megállapítása érdekében létre kell hozni egy működő központi ebnyilvántartási rendszert, amely rendszer lehetővé tenné a kutyák egyedi azonosítását, a veszettség elleni védőoltások nyomon követhetőségét. A rendszer segítségével végrehajthatóvá válna az állategészségügyi és állatvédelmi ellenőrzés, amelyen keresztül kialakítható egy kívánatos követelményrendszer, a kutyával közterületen és a nyilvános helyeken való közlekedés szabályaira vonatkozóan. Egyértelművé válna a felelősség a kutyák által okozott emberi sérülésekkel, közlekedési balesetekkel és egyéb károkkal kapcsolatban. A megfelelő háttér megteremtése után lehet csak megalkotni a betartható ebrendeleteket. E rendeletekben lehetne rögzíteni, pl. a kutyafuttatók kialakításának kötelezettségét, a kutyatulajdonosok kutyaiskolával kapcsolatos kötelezettségeit, /őrző-védő fajták tekintetében legalább BH vizsga/.

A kutyák emberek elleni agresszivitásának vonatkozásában, káros az utcán összeterelt kutyák tömeges védőoltása.

A legtöbb kutyatartó csupán évente egyszer, a veszettség elleni oltáskor mutatja meg a kutyáját állatorvosnak!

Elősegítené a probléma kezelését, ha az oltással egyidejűleg lehetőség nyílna a kutyák klinikai vizsgálatára és konzultációra is. Ugyancsak módosításra szorulnak az embert harapó kutyák megfigyelésének szabályai. Szükséges, hogy a harapási eset kapcsán ne csak a veszettség kizárása történjen meg, ami természetesen alapvető, hanem az agresszivitás kezelése is. Ezt az indokolja, hogy ma Magyarországon több kutya pusztul el az agresszivitás, mint a szopornyica következtében és több emberi halálesetet okoz ez a probléma, mint a veszettség.

Mi mással zárhatnám gondolataimat, mint a - Kis Herceg- örök érvényű mondatával:

TE egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél!

http://www.kutyahirek.hu/index.php?aid=64b44887e89c321143c075e&cat=16&subcat=53