Szeretettel köszöntelek a Kutyaimádók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kutyaimádók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kutyaimádók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kutyaimádók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kutyaimádók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kutyaimádók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kutyaimádók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kutyaimádók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
...mert mi is lesz?
Te jó ég mennyi bolondságot hallottam már! Pedig megvallom, én sem
voltam túl nyugodt az első alkalommal, amikor a tejes doboznyi méretű
kölyök westie-m odadugta az orrát egy kifejlett kan dobermannhoz. A dobi
– aki egyébként egy fiatal felnőtt kan volt - megszaglászta,
megbökdöste az orrával és hancúrozásba kezdtek.
Szerencsére nem voltam ijedős, mivel volt már kutyám korábban is, bár
azok jóval nagyobbak voltak – még kölyökként is jobb ellenállásúnak
tűntek. Viszont néha a dobi:
A picinek pedig ettől semmi baja nem lett. Sőt! Megtanulta a fegyelmet, a
viselkedés alapelveit, azt, hogy hogyan kell „beszélni” a nagyokkal.
Mit illik és mit nem, na és persze megtanulta a verekedés alapfogásait,
mégpedig egy nálánál jóval nagyobb kutyával. Amikor a méterhosszú
gurtnin rángatott apró kutyusok gazdái ijedten elloholnak a nagykutyák
elől, bizony el szoktam nekik mesélni ezt a sztorit. A következő kép a 6
hónapos westie kutyámat ábrázolja a kutyaóvodában, amint egy 4 hónapos
rotweilert gyűr maga alá. Ebben a korban még elmosódnak a méretek – de
egyértelművé válnak a játékszabályok.
Az én kutyám nem fregoli!
A hosszú gurtni, vagy madzag egy fregolira való, nem egy kutyához. A
kutyákat eleve ne engedjük a játékba pórázzal. A póráz egy olyan zavaró
köteléket alakít ki, amitől a kutya tévesen értelmezheti a gazda
jelenlétét. A kutyát nem a póráz neveli, hanem a gazdája. Nem a
rángatástól kell, hogy visszatérjen a gazdája lábához, hanem a hívó
szóra. A kutya nem fregoli, akit fel-és leengedj! Soha ne féljünk a
kölyökkutyát elengedni, ha a feltételek adottak és a helyszín
biztonságos – és tegyük lehetővé számára, hogy sokat lehessen ilyen
helyen, szabadon. A gazdához való visszatérés legyen öröm.
Mindig tegyél pórázt a kutyára, ha: Az utcán jártok, tömegközlekedtek, ha emberek között vagytok.
Soha ne legyen a kutyán póráz: Ha a kutyás parkban a
kutyafuttatón sétáltok, főleg, ha más állatokkal játszik. A kutya
falkaszelleme erős. A falkában a kutya bent marad, nem fut ki onnan. Jól
fegyelmezett idősebb kutya a fiatalt is tanítja. A póráz a játék során
mindkét kutya számára balesetveszélyes lehet. (Például átesik rajta a
kutya, rosszul tud reagálni a kötöttség miatt – ebből morgás, verekedés
keveredhet!)
HarmoNet tipp: Kutyás tévhitek szülőknek, kutyásoknak és kutyás szülőknek >>
A kutya kiképzésében nem segíthetek egy cikkel, - ezzel a gondoddal menj
egy profi kiképzőhöz! - azt azonban szívesen bemutatom, mit mond a
kutya, ha éppen játszik. Az alábbi fotó sorozatot a saját kutyámról
készítettem, egy 4 hónapos kölyök keverék kutyával játszik. A játékot
folyamatos morgás, gyakran fogak csattogása kísérte – ám soha nem esett
bántódása egyiknek sem, végül együtt pihenték ki a játék fáradalmait.
Nézd csak ezt a képet! A foltos kicsinek egy lába sem éri a földet.
Oldalról támadja az idősebb kutyát, de óvatosan egy vonalban van a fejük
– azt jelzi neki ezzel: játssz velem, taníts, nem török uralomra
feletted. A nagy „enged a döngölésnek” a kicsit rövid ideig engedi maga
felett lenni, ám nemsokára egy jól irányzott fejmozdulattal maga alá
dönti.
A kicsi néha azt gyakorolja, hogyan mászhat a nagy hátára – a nagy ezt
csak rövid ideig tűri, utána azonnal „legyűri” a szemtelen kölyköt.
Villognak a fogak, a csata látszólag kemény – ám még egy apró karcolás
sem esik a végén!
Tévhit: A kölyöknek az anyától való elválasztás utáni életkorban már
nincs tejszaga. A kanok és szukák egyaránt tesznek párzó mozdulatokat,
mivel ezzel nem a párosodási szándékot jelzik csupán, hanem az uralmat
is a másik felett. A domináns nőstény kutya is „átmegy kanba” – ha
rendre kell utasítania egy kölyköt.
A felnőtt kutyán látszik, hogy felhúzott ínye, hátracsapott füle tanítja
a kölyköt: a próbálkozásod nem vezet jóra! A birkózásban az idősebb
kutya megengedi a kölyöknek, hogy az „támadjon”, majd helyre utasítja.
Amikor az idősebb kutya a kölyök nyakát harapja, sok kölyök tulajdonos
megriad. A nagy csak a legritkább esetben bántja ténylegesen a kicsit.
Ez a mozdulat azt tanítja meg a kölyöknek, hogy a falkán belül legalul
van a helye.
A kölyök a játék végére megérti, hogy a felnőtt a játékban felette áll. A
száj oldalának rágása, nyalogatása azt jelenti, hogy a kölyök elfogadja
a felnőtt vezető szerepét. A játék folyamán természetesnek tekinthető,
ha az állatok morognak, ha egyik, vagy mindkettő magas-éles hangon,
játékba hívóan ugat, ha egyik vagy másik „lemancsozza” egymást.
Nem fogadható el, ha bármelyik kutya is kárt tesz egymásban. Ez azonban
csak rosszul szocializált, vagyis soha nem játszó, más kutyákkal nem
barátkozó kutyákkal szokott előfordulni. Tipikus jelenség, a nagyi
pincsije, aki félelmében ész nélkül támadóan lép fel nagyobb kutyák
ellen is – akik jól érve a kutyák nyelvét – a támadásban felveszik a
kesztyűt, illetve a nagyi pincsijét. Ilyenkor sajnos nem a látszólagos
bántalmazó, hanem nagyi a hibás – mégpedig azért, mert kölyökként nem
tanította meg a kutyáját a játék és kutyák közti kommunikáció alapvető
szabályaira.
http://www.harmonet.hu/csalad_otthon/17405-az-en-kutyam-nem-fregoli!-tanuld-meg--kutyanyelvet!.html
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!