Kutyából annyiféle létezik a Földön, amennyit el sem tudunk képzelni. Mini, alacsony, közepes méretű, nagytestű és óriási, rövidszőrű, hosszúszőrű, selymes vagy sima, esetleg drótszőrrel rendelkező. Számtalan variáció lehetséges, ezért lesz mit kitárgyalnunk ma is négylábú barátainkról. Lássuk csak, milyen szőrtípusok léteznek!

Mi lehet az oka annak, hogy az egyik kutyának ilyen a szőre, míg a másiknak amolyan, az egyiknek rövid, míg a másiknak hosszú. Szerinted van ennek különösebb oka vagy véletlen?
Az egyértelmű, hogy amióta az ember elkezdte tenyészteni a különböző fajta kutyákat, még arra is képes volt, hogy úgy keverje a géneket, hogy befolyásolja a kutya küllemét is. Ennek ellenére, ha azokat a kutyusokat vesszük figyelembe, melyek eredendően fejlődtek ki, bizony nyomós okkal hosszú vagy rövid szőrűek.
A kutya őse, aki a hideg északi vidékeken élt, vastag bundát viselt, hogy az megvédje a hideg ellen. Aztán amikor gazdájával melegebb vidékekre vándorolt, a szőrzete ennek függvényében egyre rövidebb és egyre vékonyabb lett.
Más-más szőrtípus jellemzi például az Afrikában, a Perzsiában, az Alaszkában vagy az Ausztráliában élő kutyákat. Szőrzetük egyértelműen az éghajlat változásainak megfelelően alakult ki.
Viszont, ahogy azt már említettem, a mai igen változatos szőrtípusokat az ember tudatos tenyésztéssel alakította ki, és sok esetben a különböző szőrzet, különböző célokat szolgál.

Nézzük meg részletesen is, melyek a legjellemzőbb szőrtípusok, s kik a viselőik!

Egy nagyon ismert, rövid szőrzettel rendelkező fajta például a labrador retriever. Mivel ezeknek a kutyáknak a szőre nemcsak rövid, de sűrű és erős is, valamint a vastag fedőszőr alatt pihés, vízálló aljszőrzet is található, rendszeres ápolást igényelnek, különben ez a rövid szőr is képes összecsomósodni. Az erre a célra alkalmas, úgynevezett bontókefe rendszeres használatával kerüljük el, hogy ez bekövetkezzen.

Sokan talán azt gondolják, hogy a rövid és a sima szőrzet egy és ugyanaz. Pedig ez nem így van. A sima szőrzet sokkal puhább, finomabb és nem is olyan sűrű. Ilyen bundát visel egyik magyar kutyafajtánk is, a magyar vizsla. A sima szőrzet gondozása nem igényel sok időt. Elegendő mindössze hetente egyszer, maximum kétszer átfésülni. Először használjunk gumikefét, hogy fellazítsuk a szőrzetét, majd keféljük át a kutyát szőrkefével is, mely eltávolítja a kihullott, elhalt szőrszálakat.

Aki hosszú szőrű kutyát választ, az bizony számoljon azzal, hogy nem kis gondot vesz a nyakába. De hát ez akár édes teher is lehet, ha szereti a kutyát. Rengeteg hosszú szőrű kutyafajta létezik, ilyen például a skót juhászkutya vagy az afgán agár is. Igaz, az előbbinek sokkal tömöttebb a szőre, míg az agáré ezzel szemben selymes. Gyakran kell őket fésülni, mert egy-két nap alatt is összegubancolódhat a szőrük, s akkor már nem segít más, csak az olló. Először bontókefével kell eltávolítani a csomókat, de nagyon óvatosan keféljük a szőrüket, mert különben fájdalmat okozunk a kutyusnak. Ezután jöhet a fémkefe, ezzel is fésüljük át a hosszú szőrzetet, végül pedig széles fogú fésűvel fejezzük be a műveletsort.

Drótszőrzetet elsősorban a terrierek kaptak, mely első tapintásra kemény, durva, sűrű szőrzet. Naponta kell fésülni, máskülönben ők sem ússzák meg a kopaszra nyírást. Ezeknek a kutyáknak a szőrét ellentétben a hosszú szőrűekével, soha ne kenjük be balzsammal, mert meglágyítja. S van még egy érdekessége ennek a szőrtípusnak. A drótszőrű kutyák szőre ugyanis nem hullik, ezért rendszeresen tépni vagy nyírni kell. Ezt három-négyhavonta kell megismételni. Szálirányban, ujjaink közé fogjuk a szőrt, és kihúzzuk. Ha ügyesek vagyunk, és nem durván, türelmetlenül esünk neki, egyáltalán nem fog fájni a kutyának. Lehet segítségként tépőkést is használni, aminek nincs éle. Ha mégsem vagyunk elég ügyesek, bízzuk inkább a dolgot kutyakozmetikusra.

Az egyik legismertebb, göndör szőrtípussal rendelkező kutyafajta például az uszkár, de megemlíthetjük még az ír vízispánielt vagy akár a portugál vízikutyát is, sőt, egy terrierfajta is ebbe a kategóriába sorolható a többi terrierrel ellentétben, ő pedig a kerry blue terrier. A göndör szőr ápolása is nagyon igényes feladat, ezeket a fajtákat kéthavonta mindenképpen fürdetni és nyírni kell, leszámítva persze a naponkénti fésülést.

Egy nem túl gyakori szőrtípusról van szó, mely talán egyedül a magyar kutyafajták között található meg. Ilyen a puli és a komondor szőrzete. Azt is megkockáztatnám, hogy talán az egyik legproblémásabb szőrzetről van szó. Speciális ápolást igényelnek. Ha zsinórosan szeretnénk hagyni a szőrt, akkor elég a megfelelő kefével ápolni. Ha viszont azt akarjuk, hogy szalagos legyen, akkor azt rendszeres feltépéssel érhetjük el. A tincsek végét óvatosan húzzuk kétfelé egészen a bőrig, de nagyon vigyázni kell a bőr közelében, nehogy megsértsük azt.
Egy nagy veszélye a zsinóros szőrzetnek a nemezesedés. Ha már annyira összetapadtak a tincsek, ollóval függőlegesen vágjuk szét őket. Mivel a víz sem tesz jót ennek a szőrtípusnak, ne nagyon fürdessük ezeket a kutyákat!

Végül ne feledkezzünk meg a szőrtelen kutyákról sem, akiknél nem is inkább szőrápolásról, mint inkább bőrápolásról van szó. Fontos, hogy ezeknek a kutyáknak a bőrét a megfelelő krémmel tápláljuk, nehogy kiszáradjon. Szélsőséges időjárásban különösen figyeljünk oda rájuk, nehogy megfázzanak.

http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Sbi/0/17757/1