Nem egy ember teszi fel a kérdést, hogy nálunk miért nem működik úgy az állatmentés, mint mondjuk Amerikában, vagy a világ egyre több országában.
Ahhoz, hogy a megkínzott, rosszul tartott kutyákat elkobozzák a gazdától, szükség lenne olyan helyre, ahova vihetik őket. Jelenleg ezek a helyek a sintértelepek. Ezek közös jellemzője (kisebb-nagyobb különbségekkel), hogy szűk (sok esetben sötét és koszos) kennelekbe zárják az állatot, amíg nem lép fel akkora helyhiány, hogy elaltassák néhányukat. Tehát a testileg-lelkileg megtört állat egy idegen, félelmetes helyre kerül, ahol jó esetben enni kap és a legszükségesebb orvosi ellátást. Ez után kellene bejönnie a képbe az örökbefogadóknak, akik hazaviszik ezeket a szerencsétlen kutyákat, és új esélyt adnának nekik az életre. Nagy probléma, hogy sokan vonakodnak az örökbefogadástól, és így a helyzet nem sokat javul. A másik az, hogy ezekről a helyekről bárki elvihet kutyát anélkül, hogy ellenőriznék, hogy hova viszik. Így könnyen arra eszmélhet az állat, hogy a sok megpróbáltatás után megint térdig áll a sárban egy hordóhoz láncolva. Az ingyen kutyát nem szokás megbecsülni.
Hiába hoznának létre olyan helyet, ahova az elkobzott állatokat vihetik és ott megfelelő környezetben élhetnek (átmenetileg!), nem lenne semmi értelme, ha nem fogadna örökbe senki. Előbb-utóbb minden hely megtelik, és így nem érnénk el semmi változást. Ez a probléma akkor is, amikor valaki talál egy kutyát, vagy fölösleges kiskutyák születnek, és be akarják adni őket menhelyre. Rengeteg menhely nem veszi be őket helyhiány miatt. De vajon mi történne, ha minden egyes kutyát bevennének a menhelyek?
A túlzsúfoltság miatt az állatok frusztráltabbak lesznek, több verekedés lesz köztük, tehát több sérülés, vagyis több pénzre lesz szükség az állatorvosi számlák kifizetésére. Ráadásul a letépett fülű, háromlábú, és hasonló kutyák nem túl kelendőek.
A világon annyi pénz nincs, amennyiből a rengeteg állatot ivartalanítani, lehetne, tehát a szaporodás nem fog megállni, és megint csak kialakul az ördögi kör, nem is beszélve az oltásokról, féreghajtásról, kullancs és bolha elleni védekezésről.
Ennyi állat mellett nem lehet a megfelelő higiéniai viszonyokat biztosítani, ami nem csak nagyon kellemetlen az állatoknak, de sok fertőző betegség is felütheti a fejét, ami futótűzként kezdhet terjedni köztük.
Mindenképp eljönne az a határ, amikor altatni kell a helyhiány miatt, ami miatt szintén nagyon szúrós szemmel néznek a menhelyekre.

Abban az esetben, ha nem veszik be a kutyát következők fenn áll veszélye, aki le akarta adni inkább szélnek ereszti, vagy rosszabb esetben agyonveri, kiköti egy erdőben.
Ha sorsára hagyják, könnyen elütheti az autó, vagy egy sorstársával találkozva újabb alom kutyát hozhat a világra, akiket aztán végképp nem akart senki.
Általában nem nézik jó szemmel, ha egy kóbor kutya lődörög az utcákon, tehát előbb-utóbb kihívnák a sintért, aki mi mást csinálna vele, mint bevinné a sintértelepre...
A megoldás ott van valahol, hogy példát mutatva a gyerekeinknek, felelősségre tanítjuk őket és az állatok szeretetére, nem egy-egy fajta szeretetére, hanem az állatokéra általánosan.