A szakállas testőr 

Német eredetű fajta, ősei a kezdettől fogva munkakutyák voltak. A fajta bölcsőjét valahol Württembergben, a bádeni és bajor nagyhercegségekben, valamint Svájc északi részén kereshetjük a XVII.-XVIII. században.

A schnauzer ősei az univerzális munkakutya szerepét töltötték be, elsősorban fuvarosok, lovászok szolgálatában. Az ősöknek kettős feladata volt. Azokban az időkben csak a lófogatú vontatást ismerték, a schnauzer állandóan ott ügetett a lovak mellett, akár 30-40 km is, jelezte és megfutamította az ellenséget. Erős, nyers, kemény állatnak kellett lennie ahhoz, hogy jól bírja a fáradságot, a hideget, az esőt, és talán éppen ez az évszázadokon keresztül űzött nehéz mesterség volt az, amely kikovácsolta páratlan erejét. Ennek a természetes életmódnak köszönheti a manapság is kiváló ellenálló képességét. A másik feladata az állomásra érve kezdődött az istállóban, a lovak között. Mivel zabbal etették a lovakat, rengeteg egér, patkány és más rágcsáló is előfordult, így a rágcsálók távoltartása, kiirtása is a kutyák feladata volt.

Ez nem is volt olyan könnyű munka, hiszen a patkányok különösen harcias jószágok, harapásuk meglehetősen erős, a heves védekezésre képesek. Az ellenük vívott harcban, pedig azok a kutyák voltak a legeredményesebbek, melyek pofáját szúrós, kemény szőrzet védte, így alakult ki ez a különleges szakállas fejforma. (a korabeli feljegyzések szerint volt olyan kutya, aki 36 perc alatt 500 patkányt ölt meg)

A schnauzerek igen önálló kutyák, a múltjuk erre magyarázatul szolgál, bármilyen hasznos munkát is végeztek, az emberek nem nagyon gondoskodtak róluk, maguknak kellett élelemről és szállásról gondoskodniuk. A fajta ismertetőjegyeit először 1880-ban állították össze, de 1907-ben, Münchenben alakult meg az első Bajor Schnauzer Klub. A klub tenyésztői a korabeli feljegyzések szerint, szinte biztosan használtak óriás uszkárt és német dogot az óriás schnauzer kívánatos méretének megszilárdításához. Az óriás schnauzert 1926-ban, Németországban ismerték el hivatalosan szolgálati kutyának.

Az óriás schnauzer nagy termetű őrző- védő kutya. Méretei és félelmetes megjelenése miatt tekintélyt parancsoló szolgálati kutya. Kifejezetten bátor, értelmes, könnyen tanítható kutya. Rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott, de az ne tévesszen meg senkit, mert ugyanakkor nagy erejű, igen támadókedvű kutya. Bátorsága minden próbát kiáll, nem tanácsos vele kikezdeni. Az igen komoly veszélyre számíthat, aki óriás schnauzerral próbál kikezdeni, mert félelmetes ellenfél, rettenthetetlen őrző-védő kutya. Tiszteletet parancsoló megjelenése a kutyavezetőnek már önmagában is biztonságot jelent. A fajta nagy erejű, de ész nélkül nem támad. Zárkózott jellemű, nem igazán kedveli az idegeneket, bizalmatlan velük szemben. Jellegzetes fajtatulajdonsága a mozgékonyság, éberség, gyorsaság, a gazda iránti feltétlen ragaszkodás és hűség.

Érzékszervei kitűnőek, szaglása kiváló, könnyen tanítható nyomkövetésre (ezen a területen, különös módon nálunk nem alkalmazzák) Menekülő személy elfogásakor villámgyors, fogása határozott erős, fájdalomtűrő képessége kiváló.

Színe: fekete, szürke. Szőrzete kemény drótos rendkívül időjárásálló, de ez a hosszú szőrzet a hátránya is, mert gyakori ápolást, gondozást, trimmelést igényel. Élelmezése nem igényel különlegességeket, a nagy energiatartalmú tápokat jól bírja. A betegségekkel szemben rendkívül ellenálló.

Magyarországon kevés az egyedszáma, talán a szőrzete ápolása miatt, beltenyészet nem alakult ki a fajtából. A neves tenyésztők a munka vérvonalat örökítik. Sok jó tulajdonsága miatt az óriás schnauzer számos területen alkalmazható szolgálati kutyaként, személyőrzésre is kiváló, a szakállas testőr.