Egy emberöltőbe több kutyaöltő is belefér, és kedvenceink - sajnos - sokkal gyorsabban öregszenek, mint mi. Az évek múlása az életkor előrehaladtával sokkal hatványozottabban meglátszik az állaton, mint hinnénk.

Azért, hogy idősödő kedvencünk életminőségét az aranykornak nevezett időszakban is magas szinten tudjuk biztosítani, érdemes tisztában lenni néhány fontos dologgal az öregedéssel kapcsolatban.

Ebben az időszakban legalább olyan türelemre és megértésre van szükség, mint amikor kedvencünk kölyökkorában minden rosszaságot elkövetett, és elevenségével az őrületbe kergetett minket. Öregkorra pont az ellenkezőjét figyelhetjük meg: a korábban eleven kutya szinte egész nap alszik, nem akaródzik neki a séta, öntörvényűvé válik, csak azokat a dolgokat hajlandó megcsinálni, amelyekhez neki is fűlik a foga, és válogatós lesz. 

A kutyáknál - ugyanúgy, mint az embernél - nemcsak belső, viselkedésbeli, hanem külső jelei is vannak az öregedésnek. Főleg a sötét szőrűeknél látványos az őszülés. A szőr elvékonyodik és kiszárad, a bőr elveszíti rugalmasságát, és már az izmok sem a régiek: az izomsejtek száma és mérete csökken, vagyis sorvad, gyengül az állat izomzata, a test is gyengébb lesz; az idegrendszer a külső ingereket lassabban dolgozza fel, a reakcióidő is megnyúlik: kedvenceink lassabban reagálnak az őket érő ingerekre. Romlik a látásuk és a hallásuk (némelyik kutya sajnos teljesen megsüketül), fájhatnak az ízületeik. A szív teljesítménye és a vesék működése az öregedő állatokban szélsőséges esetekben akár 30, illetve 50 százalékkal is csökkenhet. Az öregedés tehát egyfajta lassú leépülés. Természetesen az öregedés nem minden kutyánál jelentkezik egyformán, egyedenként változik. Kezdetben még észre sem vesszük az első jeleket.

Az idős kutya különleges, az addigitól eltérő bánásmódot igényel, ha tudunk, figyeljünk erre oda.

Más táplálékot adjunk neki, ha fésüljük, gyengéden tegyük, legyünk türelmesebbek és elnézőbbek vele. Egy öreg kutyának nyugodt életre van szüksége, ne erőltessünk semmit, amit nem szívesen csinál.

Kutyáink átlag életkora 10-14 év. Találkozhatunk persze 16-20 éves ebekkel is, de ez nagyon ritka. Szerencsére az állatorvos-tudomány rohamos fejlődése és a korszerű, természetes táplálás következtében jelentősen megnövekedett azoknak a kutyáknak a száma, amelyek megközelítik, elérik a maximális életkort.
   
A korral változik az étvágy is     
     
Kicsit ugyan erőltetett, de ha az emberi évek számához szeretnénk hasonlítani életkorukat, akkor az első 2 évet általában 14-el, a többit 7-el kell szorozni. Ez csak azért sántít, mert különbség van a kis-, közepes- és nagytestű kutyák életkor-meghatározásában. Egy 10 éves kisméretű eb 70-nek, egy közepes 80-nak, egy nagytestű pedig 90-100 évesnek felel meg. Az utóbbiak (kaukázusi, újfundlandi, komondor) 10-12 évnél nem szoktak sokkal tovább élni, míg egy törpeuszkár akár 14-17 éves koráig is eleven. A nagyobb termetű kutyáknál 5, míg kisebb termetű kutyáknál 7 éves korban célszerű átállni az idősebb kutyák tápanyagszükségletére specializálódott tápokra. A kutya öregedése nem betegség, mégis hajlamosító tényező a megbetegedésekre: az állat ezért igényel különleges táplálást. 
 

A korosodás progresszív, vissza nem fordítható folyamat, amelynek kezdete és üteme külső és belső tényezőktől függ. Az egyik külső, általunk is befolyásolható tényező a táplálkozás. Ahogyan a kutya egyre jobban korosodik, úgy változik az étvágya is. Az életkorral párhuzamosan csökken az emésztőrendszer teljesítőképessége, ezért az idős kutya kevesebbet eszik, a számára nehezen emészthető eledelt esetenként nem fogyasztja el, vagy válogat. Nagyon fontos, hogy mivel a bélmozgás idős korban már renyhe, 8-10 éves kortól már ne adjunk csontot neki, különben megnő a szorulás lehetősége, ami nagyon fájdalmas székletürítéssel járhat. Ebben a korban a helytelen táplálkozás egyik legáltalánosabb következménye az elhízás.

Érdemes hát az életkornak megfelelő etetési szabályokra odafigyelni és betartani azokat. Az idős eb táplálékának kétharmad részben húsból, egyharmad részben növényi eredetű élelemből kell állnia. Kukoricával, borsóval, babbal csak kis mértékben etessük az állatot. Az öreg kutyának egyébként harmadannyi táplálékra van szüksége, mint egy kifejlett, ereje teljében lévő állatnak. Ezen belül ügyeljünk arra, hogy az idősödő ebnek sovány, zsírszegény kosztot adjunk, mivel a zsírok emésztése nehéz, túlzottan igénybe veszi a szervezetét, ráadásul nincs szüksége annyi kalóriára, mint a mozgékonyabb, aktívabb, fiatal ebeknek. Ami pedig a szénhidrátokat (tésztafélék, rizs, burgonya stb.) illeti, ezeket főzzük meg, mert úgy könnyebben emészthetők. Hasznosításukat egyébként vízben oldható D-vitaminok bőséges adagolásával még inkább megkönnyíthetjük. A tápgyártó cégek kifejezett hangsúlyt fektetnek az idősödő kutya táplálékigényét teljes mértékben kielégítő tápok kialakítására, ezért ha nem akarunk otthon a főzéssel bíbelődni, akkor nyugodtan hagyatkozhatunk ezekre a jó minőségű - bár nem olcsó - tápokra.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5966