Ezeket nyilvánvalóan valamilyen úton-módon igyekezett elérni, megvalósítani. Tehát valahogyan megpróbálta az állati viselkedésformákat, életritmust (az ősi farkaseredetű magatartás jellemzőit) a maga emberi elképzelése és kívánalma szerint alakítani.
Az évezredek során egyre több és több külső tényező hatása, ami egyre komplikáltabbá tette az emberfalkában a kutyaéletet, játszott ebben szerepet. Gondoljunk csak a vadászat és a haszonállattartás fejlődésére, a kutyák katonai, rendőri, őrző- védő- mentő munkájának technikai változásaira, vagy a különféle kiállítási-, bemutató- és sport tevékenységek fejlődésére.

Bizonyára vannak kutatók, akik vagy az ember, vagy a kutya irányából keresve már megtalálták, hogy hol és mikor alapították a világ, vagy Magyarország első kutyaiskoláját. Nyilvánvalóan meg is volt a hajdani alapítók célja, hogy miért tették azt, amit tettek. Utólagosan is meggyőződéssel állítható, hogy jót akarva cselekedtek. Létezésük, oktató, tanító, ismeretterjesztő munkájuk nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ember és kutya kiegyensúlyozottabban, harmonikusabban éljen együtt.

A világ azonban megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul változik... és a benne élő ember és kutya viszonya szintén. Jelenleg itt a 21. század Európájában élő, minden felelősség tudattal rendelkező kutyatulajdonos előbb-utóbb arra kényszerül, hogy átértékelje a közelmúltban még véglegesnek vélt szokás- és fogalomrendszert és a vele együtt járó szóhasználatokat.

A klasszikus, hagyományos kutyaiskola

Az EU országaiban egyenlőre sajnos nincs egységes jogi szabályozás arra, hogy egy úgynevezett kutyaiskolát ki alapíthat és vezethet. Ennek következtében a szakmai színvonal és az egyes iskolákban követett módszerek olyan széles skálán mozognak, hogy ezeknek az ismertetése, kiértékelése egy vaskos könyv terjedelmét adnák.

A kutyaiskolák üzemeltetői nyújtott szolgáltatások széles skálájával igyekeznek maguknak minél több kuncsaftot és ezáltal nagyobb jövedelmet szerezni. Holott - a bevezetőben említett okoknál fogva - olyan sokrétű és szerteágazó szakterület alakult ki az ember-kutya viszonyának megfelelő irányítására, alakítására, amelyet lehetetlen egy hagyományos kutyaiskola kielégíteni.

Ennek a helyzetnek a logikus következménye, hogy egyfajta szakosodás figyelhető meg azokban az országokban, ahol a megfelelő tudományos és szakmai háttér már az elmúlt egy-két évtizedben is rendelkezésre állt. Meggyőződéssel mondható, hogy ez lehet az a követendő irány, amely német, angol, norvég példákon megfigyelhető. A kutyaiskoláknak elsősorban a kölyökkutyák szocializálódására, az újdonsült kutyatulajdonosok alapigényeinek kielégítésére kell koncentrálniuk. Az alapfokú engedelmességi gyakorlatokat (nyakörv- póráz- szoktatás, behívás, ültetés, fektetés) egy kutyasuliban remekül lehet - és kell is - elsajátítani. Az eredeti német kifejezésből átvett és remélhetőleg helyesen fogalommá váló artgerecht tartás megismertetése és népszerűsítése is hasznos kiegészítője kell hogy legyen, minden kutyaiskolának.

Kevesebb fölvállalással, de ellenben minőségileg magasabb színvonalon kell a jövő kutyaiskoláinak a kedvtelésből tartott kutyákért és a pórázaik másik végén lévő emberekért többet tenni. Így kaphatnának a hétköznapok kutyái, a családi kutyák és ember falkatársaik egy szakmailag helyes és biztos nevelési alapot, amellyel a kutyasuli elvégzése után az mai társadalom falkájában zavartalanabbul tudnának együttesen beilleszkedve élni.

A kiképzés

A magyar szaksajtóból nagyon szembetűnő a kiképzés szó túlságos elterjedése. Már lassan ideje lenne azon elgondolkodni, hogy a hobbyból, állatszeretetből vagy családi megfontolásból kutyát tartóknak - már pedig ezek teszik ki a az un. kutyások többségét - szükségük van-e a kutyájuk kiképzésére. A láncra kötött vagy szűk kennelnek mondott ketrecben, karámban, ólban tartott idegronccsá tett állatoknak nem erre van szükségük.

A nemzetközi (európai) fogalomrendszerben a kutyakiképzés kifejezést főként a különféle katonai, rendőri, határőri, vám és pénzügyőri munkákat segítő négylábúak esetében használatos. Ezeken túlmenőleg természetesen egy tényleges vadászatokon résztvevő vadászkutyát vagy egy bonyolultabb terelőmunkát végző kutyát is ki kell képezni. Ezekhez jön még a kereső vagy mentési feladatokat ellátó kutyák kiképzése. Szintén ebbe a kategóriába sorolandó a különféle egészségügyi területeken alkalmazott (vakvezető, mozgássérült-segítő, az állattal támogatott terápiáknál alkalmazott) kutyák professzionális kiképzése is.

Azokat a kutyákat, amelyek nem a fentiekben fölsorolt tevékenységek valamelyikét végzik, nem kiképezni kell, hanem nevelni. Közben pedig megtanítani őket azokra az alapvető dolgokra, amelyek megkönnyítik, boldogabbá teszik éppúgy a kutya, mint az ember mindennapjait.

A tréningezés

A cirkuszi állatmutatványok kapcsán - amelyek sok esetben a faj alapvető magatartási és mozgásformáival alapvetően ellentmondó műveletek jelentenek - közismert az idomítás, dresszírozás kifejezése. Szerencsére napjainkban egyre kevesebb kutyakényszerül a cirkuszi életre. Azonban a cirkuszból ismert állatmutatványok kapcsán sok kutyatulajdonos valami hasonlót ért a tréningezés kifejezése alatt.

Napjainkban az emberi élet területén is, a sporttevékenységek kapcsán egyre gyakrabban használatos a tréning szó, amikor bizonyos dolgok, tettek, cselekvéssorozatok céltudatos, rendszeres gyakorlása történik meg, egy előre megszabott cél elérése érdekében.

Az ember-kutya kapcsolat különféle sportnak, vetélkedésnek mondott szabadidő tevékenysége területén is egyre gyakrabban használt szó a tréning. Szerintem az új Európa magyar nyelvű kutyásainak nem is kell ezt edzésnek fordítani. Ezzel csak egy újabb nyelvi akadályt állítanánk annak az embercsoportnak fel, amelyik a jövőben egyre több külföldi kapcsolatra vágyik, ill. kényszerül.

Tehát a fajta-kiállításokra, bemutatókra, agilityre, szánhúzóversenyre, kutya-táncra stb. tréningezni kell, hogy megtanulják, gyakorlás során tökéletesítsék azokat a tevékenységi sorozatokat, amelyek elengedetlenül szükségesek a megméretéshez és az elvárt sikerhez.

De van egy másik szakterület is ahol a tréning szóhasználat a helyénvaló. Amikor is a kutya viselkedésproblémáját, viselkedészavarát egy komplex tréningprogram keretén belül próbálja egy szakképzett tréner, a gazdával szorosan együttműködve, közösen megoldani, megváltoztatni.

A terápia

Nemrég olvastam egy könyvet, igaz már több mint 20 éve írt magyar nyelvű átdolgozott kiadás, amelyben egy ellentmondásra lettem figyelmes.

A szerző a könyv elején laikusoknak, ostoba téziseket hirdetőknek titulálja az állatpszichológusokat, állat-természetgyógyászokat. Ellenben a könyv vége felé, az egyik fejezet címe "Gyógyidomítás", amelyben néhány módszert említ a szerző, ami nem más, mint elenyésző része annak, amit ma állat-terápiának ismerünk. Valószínűleg nem is sejthette a szerző, hogy időközben egy új szakma születik, amely szakmai ismeretei közé elengedetlenül hozzátartozik - sok egyéb mellett - az állatpszichológia, az állat-természetgyógyászat és az általa "gyógyidomításnak" nevezett tevékenység is.

A nyolcvanas évek közepén az USA-ban, majd Angliában, Németországban, Svájcban kezdődött, azóta is rendszeresen végzett, felmérések eredménye az volt, hogy a kutya és macskatulajdonosok közel 50 %-a problémásnak ítélte meg saját állata viselkedését. Azóta az arány nem sokat változott, viszont az állatok viselkedéskutatói intenzíven kezdték az okokat vizsgálni és rájuk megoldást keresni.

A kutyák esetében a gazda, vagy a környezet által nemkívánatosnak mondott viselkedés egy része bármennyire is ellentmondóan hangzik, normálisnak mondható. Mert az állat reakcióját egy emberi szempontból normális esemény oka váltja ki. Például költözködés, a család (falka) szétbomlása, betegség, haláleset, stb. Az ilyen vagy hasonló okokra visszavezethető problémák nevezhetők viselkedésproblémáknak; amikor az állat viselkedése a gazda, vagy idegen emberek szemszögéből megítélve véletlenszerűen, indokolatlanul zavarónak, esetleg veszélyesnek mondható. Például agresszív megnyilvánulás a családtagok vagy idegenekkel szemben, erős félelem megnyilvánulása, támadó viselkedés idegen kutyákkal szemben, stb., ekkor nevezhető a megnyilvánulás viselkedészavarnak.

Korábban sok kutyatulajdonos mind a két kategória esetében kétségbeesetten kereste fel állatorvosát, vagy egy kutyaiskolától kért segítséget. Az állatorvosok túlnyomó többségének szakmai területe csak az anatómiai eredetű viselkedésproblémákig terjed, a kutyaiskolák szakmai területét meg éppen a föntiekben elemeztem.

A viselkedésproblémáktól kezdődően a súlyos viselkedészavarokig az esetek túlnyomó többségében egy kombinált módszer - egy terápia - vezet leghatékonyabban eredményhez.

A szakképzett állat-terapeuta feladata egy pontos, minden esetben egyedi analizálás, majd a terápia összeállítása, amely magába foglalhatja a következőket:

- a tartási körülmények megváltoztatása,

- az ember-kutya közös falkában meglévő rangsor megváltoztatása,

- tréningjavaslatok,

- nevelési módszerek megismertetése a gazdával,

- állatorvosi vizsgálatok,

- Bach-virágterápia,

- homeopatiás kezelés,

- étrendváltoztatás,

- különféle természetgyógyászati eljárások (TellingtonTouch, mágnesterápia, homotoxikologia, állat-kineziológia, állat-TCM stb.)

Sok esetben azonban a fölsoroltak sem vezetnek akkor eredményre, ha maga az ember nem tudja, vagy nem akarja megváltoztatni a kutyával való viszonyát.

Más célok, más módszerek

Mint ahogy az ember, úgy a kutya élettere is gyökeresen megváltozott az utóbbi 1-2 évtizedben. Ezzel együtt változtak azok a célok is, amiért egy ember együtt él egy kutyával. Más értelmet kapott a kutyatartás, még akkor is, ha sok sok ember nem ismeri föl.

Mi értelme van a szorosan beépített települések portáin láncra kikötött kutyatartásának? Azt a választ, hogy "jelez" meg "őriz", maga a nem szakember sem gondolhatja komolyan. Mert a szerencsétlen állatot a ráerőltetett tartási körülmény és az adott környezet eleve lehetetlenné teszi ennek a két tevékenységnek az elvégzésére.

Hány vadászkutyával járnak vadászni és hány terelőkutya terel igazából állatokat? Csupán néhány a sok ezerből, mert nincs már ezen képességükre olyan mértékben szükség, mint korábban volt.

Van-e még értelme ún. őrző-védő célra, kegyetlen állatkínzó módszerekkel kutyákat kiképezni, amikor a sokkal hatékonyabb elektromos jelző és riasztóberendezések jelentősen kevesebb költséggel megvásárolhatók mint amennyibe az egész kutyadolog kerül. Nem beszélve, hogy manapság tizenéves gyerekek pár óra alatt barkácsolnak egy webkamerás őrzőrendszert, ami ellen nem hat a mérgezett kolbász és a lőfegyver sem.

Az egyszerű családi kutyák, sport- és szabadidő kutyák, valamint a hobby-kutyák városi környezetben való még tolerálható tartását bizonyos módszerek hatékonyan segíthetik. Ehhez azonban elengedetlenül szükséges, hogy a kutyaiskolák vezetői, a kutyakiképzők, kutyatrénerek és a kutyaterapeuták szakmailag megfeleljenek a jelen magas szintű követelményeinek. tudomásul kell venni, hogy a fojtónyakörv, szöges nyakörv, az újságpapírral való ráütés, fülharapás már a múlté, az újdonsült elektromos segédeszközök meg szerencsére letűnőben vannak, mielőtt igazából elterjedtek volna.

Egy kutya viselkedését a vele való következetesség szabályozza, és ma már viselkedéskutatásokkal bizonyítható, hogy megerősítő következetességgel, minkét fél számára kellemesebb úton ugyan az elérhető, mint a büntető, fájdalmas következetességgel, amely alkalmazásával egészségkárosodás is érheti az állatot, valamint annak is fenn ál a veszélye, hogy a folytonosan elnyomott viselkedési forma pszichikai károsodást okozhat, amelytől már nincs messze a kutya viselkedészavaros állapota.

Folyamatos továbbképzés, tanulás, tájékozódás szükséges ahhoz, hogy egy kutyaiskola vezető, kutya-kiképző, kutya-tréner, kutya-terapeuta, kutya-természetgyógyász, felelősségteljesen megfeleljen manapság az elvárásoknak. Klicker-tréning, Tellinton-Touch masszázs, Anti-Stressz program, Calming Signals, pozitív megerösítésű tréning, Bach-virágterápia, Anti Stressz Program, hogy csak a legfontosabbakat említsem a korszerű metódusok közül.

Gazdaiskola

Befejezésül és egyben ellenpontnak állítva a kutyaiskolával, szólni kell még egy követendő irányzatról.

Egyre több ország kutyás szervezetei, állatorvosai, állatvédői próbálkoznak több-kevesebb sikerrel egy nagyon is hasznos alternatívával. Szembeállva a bürokratikus törvényekkel, rendeletekkel az ember-kutya harmónikusabb együtt és egymás mellett élését szabályozni próbálkozókkal. Ezek a próbálkozások a kutyatartó embert próbálják színvonalas, a mai társadalmi követelményeknek megfelelő információval, oktatással képezni. Fölhozni egy olyan ismereti szintre, ami sokkal egyszerűbbé és sikerélményekben még gazdagabbá teszi a kutyabarát embert és az artgerechte tartás révén a kutyát is.

Mai világunkban ugyan is már tudni kell jó néhány dolgot ahhoz, hogy a kutyatartás, kutyasétáltatás, állatorvoshoz menés, egymás mellett élés stb. ne váljon kellemetlen stresszé embernek, kutyának egyaránt.

Képzeljük el mi, az ember-kutyafalkában élő emberek, egyszerre mennyi konfliktustól, idegességtől, méregtől és szomorúságtól szabadulhatnánk meg, ha nem lennének közöttünk félreértések, félelmek, acsarkodások, rosszindulatú bántalmak, támadások.

Hiszen mindannyian tudjuk, hogy miként is élhet kiegyensúlyozottabban, zavartalanabbul, biztonságosabban, súrlódásmentesebben ez a nagy-nagy falka.

Gondoljon rá, ön most a kutyája helyett is olvasott... az ember és a kutya jobb együttéléséért

.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4867