Minden kutyatulajdonos, aki normális módon közvetlenebb kapcsolatban van a kutyájával, megfigyelhette már kedvencét alvás közben. Ilyen esetekben gyakorta észrevehető, hogy különböző testrészei megrándulnak, megmozdulnak, s nemritkán olyan mozgássorozat alakul ki, mintha a kutyanem is alvó állapotban lenne. Hozzánk, emberekhez hasonlóan álmodnak a kutyák? Ha igen, akkor vajon mit, és miért éppen azt?

A kétféle alvás

A kutyáknál az emberekkel megegyezően két különféle alvási állapotot lehet megkülönböztetni:

 REM (Rapid Eye Movement) alvás,
 NREM (Non Rapid Eye Movement) alvás.

A kutyák alvásigénye nagyobb, mint az embereké. Egy egészséges, kifejlett és megfelelő tartási körülmények között élő állat naponta kb. 12 órát tölt el alvással. A fajta és az életkor függvényében ennek 20-35%-át teszi ki a REM-alvás. A REM-alvás időszaka alatt nem regenerálódik a kutyák szervezete, nem alszanak igazán mélyen: többé-kevésbé készenléti állapotban vannak. Ebből az alvásból még gyorsan aktív működésbe tudják hozni érzékszerveiket, és idegrendszerükön keresztül vezérelni tudják testüket a túlélést biztosító alapfunkciókra: támadásra vagy menekülésre. A REM-alvás közben ritkán fekszenek a kutyák az oldalukra, lábaikat igyekeznek úgy elhelyezni, hogy az lehetővé tegye a gyors fölállást vagy ugrást. A REM-alvásból ébredő kutyák azonnal aktivizálni képesek az összes érzékszervüket, és mozgáskoordinációjukat tökéletesen tudják működtetni.

A REM-időszak alatt a legintenzívebb testmozgások figyelhetők meg:

- a szem mozgatása a teljesen vagy csak részben lezárt szemhéj mögött,
- a bajusz remegése, rángatása,
- a lábak rándulása vagy szaladást utánzó mozgása,
- az orr és az ajak ütemes összehúzódása,
- a farok csóválása, mozgatása.

A REM-alvás ideje alatt az sem ritka jelenség, hogy a kutyák nyüszítő, nyögő, vakkantó vagy morgó hangokat adnak. A REM-alvás közben a kutyák agya még nagyon aktívan dolgozik, és igyekszik semlegesíteni vagy feldolgozni az ébrenléti állapotban megélt eseményeket.

A NREM-alvás ideje alatt szinte egyáltalán nem lehet kimutatni, hogy a kutyák álmodnának.

Ebben az időszakban regenerálódik a testük. Ekkor tud az immunrendszerük megerősödni, és ugyanazok a biológiai, élettani folyamatok zajlanak le szervezetükben, mint az emberek testében a NREM-alvás alatt. A hosszabban tartó NREM-alvásból ébredő kutyáknál percekig is eltarthat, amíg minden életfunkciójuk eléri a maximális teljesítőképességet. Ilyen esetekben figyelhető meg, hogy mellső lábaikat előrenyújtva nyújtózkodnak (ez nem azonos a játékra hívás testbeszédjelével!), erősen megrázzák a fülüket, lazítóan megrázzák a hátukon a bőrt, vagy elnyújtva nagyot ásítanak.

A kölyök- és fiatal kutyáknak lényegesen több időt kell a NREM-alvásban eltölteniük, mint kifejlett társaiknak, mert ebben az időszakban növekszik a csontozatuk, és ezzel együttesen a testük. Természetesen az alvás mennyiségére és minőségére (a REM és a NREM arányára) jelentős befolyással van a kutyák szellemi és fizikai igénybevétele, valamint ezek intenzitása és minősége.

Semmi nem hat olyan természetes módon a kutyák jó közérzetére, kiegyensúlyozottságára, egészségére, mint a rendszeres mozgás, a megfelelő pszichikai elfoglaltságok és a zavartalan alvás.

Sajnos jelenleg a kutyák többségének több mint elegendő nyugalmi, alvási lehetőség adatik meg, ezzel szemben mozgásigényük, gondolkodási képességük nincs eléggé kielégítve, illetve támogatva.

Az álom rendeltetése és tartalma

Az álmok rendeltetését és tartalmát embereknél és állatoknál egyaránt több tudományos álomkutató próbálta megfejteni.

A két kutatási irány sok összehasonlítási alapot ad, viszont egy alapvető dologban különbözik, és ez döntően határt szab az elérhető eredményeknek: egy embert ki lehet kérdezni arról, hogy mit álmodott, és az ember kielégítően el is tudja mondani, mesélni az álmát. Ez azonban a kutyánál nem kivitelezhető.

Az embereknél az álom egyik rendeltetése azokat az erősen érzelmi, pszichikai jellegű vágyakat és élményeket feldolgozni, amelyek napközben, a valóságos életközegben problémát jelentenek számukra. Az álom biztonságot ad az embereknek, hogy amit az aktuális, napközbeni életben nem élhetnek meg, azt álmaikban megvalósítva lássák ráadásul kockázatmentesen. A Massachuesetts Mental Center of Healt (USA) kutatói megállapították, hogy az emberi álmoknak több mint a fele különösen eltér a valós világ realitásától: sokkal szebb, illetve sokkal csúnyább annál. A kutyák esetére értelmezve tehát elképzelhető, hogy egy kennelben tartott kutyanagy, zöld, füves kertről álmodik, vagy hogy a nem megfelelően szocializált, kistermetű kutya, aki félelmi agresszióval reagál sétáltatás közben nagyobb testű társai felbukkanására, azt álmodja, hogy egy ilyen akció során véres baleset áldozatává vált.

Az első példánál előfeltétel persze, hogy a kennelbe zárás időszaka előtt a kutyának lehetősége volt megismerni az élet napos oldalát, és az agyában elraktározott élményanyag a nagy zöld füves kertről előhívható. A másodiknál, a kis, félős kutyaesetében nagy a valószínűsége annak, hogy az álomban tovább folytatódik a nagy kutyákkal szemben a realitásban eddig még befejezést sohasem nyert csatározás. Arról, hogy valójában a kutyák szebbnek vagy csúnyábbnak álmodják meg életüket, mint amilyen, csak ők tudnának nyilatkozni ha tudnának beszélni.

Egy másik rendeltetése az álomnak az emlékezés. Ausztrál és amerikai egyetemeken végzett vizsgálatok egymástól függetlenül megállapították, hogy alvó állapotban az agy hosszútávra történő visszaemlékezési képessége sokkal jobb, mint napközben, az ébrenléti állapotban. Ez a biológiai tény emberekre és kutyákra is egyaránt érvényes, tekintve, hogy a két élőlény agyának ezt a funkciót érintő része azonos. Gyakorlatilag lehetséges tehát, hogy a kutyák visszaemlékezve, visszaidézve álmodnak a velük korábban megtörtént eseményekről. Bizonyára sokan megfigyelték már, hogy a kutyák másmilyen rituáléval fogadják az ismerősöket, és másként azokat, akikkel még soha nem találkoztak. (Itt most nem a megtámadja vagy nem támadja meg sablonos különbségére kell gondolni!) A két eset közötti viselkedési különbség egyértelműen az emlékezőtehetség függvénye.

A kutyák nagyon jól működő és kifinomult emlékezőtehetséggel rendelkeznek. Gyakorta visszaemlékeznek helyszínekre, ahol évek óta nem jártak, vagy személyekre, akikkel évek óta nem találkoztak. Megállapítható tehát, hogy az érzelmi megnyilvánulás (lelkes farkcsóválás, örömteli ugrálás stb.) és a gondolkodás (pl.: ...ezzel én már találkoztam, és virslit adott... stb.) között szoros összefüggés van. Az álomkutatók megállapítása szerint az emberek hajlamosak a rég nem látott helyszínt, vagy személyt álmaikban fölidézni, ismételten megjeleníteni. Ebből arra következtetnek a kutyák álmának megfejtését kutatók, hogy a kutyák is képesek érzelmileg gazdag és összetett képeket álmodni.

További, az emberi álomkutatásból levezethető következtetése a szakembereknek, hogy a kutyák azoknak az embereknek és állatoknak a képeit jelenítik meg álmaikban, akikkel leggyakrabban találkoznak, vagy legintenzívebb (pozitív vagy negatív) érzelmi kapcsolatba kerültek az életük folyamán. Egyszerűen kifejezve, normális esetben a jó gazdiról szépeket álmodnak, rémálmaikban pedig alkalmasint a sintér jelenik meg, aki talán egyszer befogta őket. Egy másik emlősállatot említő népi mondásból példát helyezve a kutatási törekvések mellé  "éhes disznó makkal álmodik", erősen feltételezhető az is, hogy az olcsó szójás, darás, rizses tápon tartott kutyaa szomszéd csirkéinek jóízű elfogyasztásáról vagy egy eredményes nyúlvadászatról álmodik.

Tapasztalatok a kutyák alváskutatásának területéről

Az emberi alváskutatók megállapítása, hogy az álom túlnyomó részét a képi, vizuális megjelenés és a hangok, zörejek teszik ki. Mi, emberek, látjuk és halljuk az álmot, de csak nagyon ritka esetben kapcsolódnak álmainkhoz ízek és szagok. A kutyák legfontosabb érzékelőszerve azonban az orruk. Az agyuk működésének a szagok felismerésében és elemzésében sokkal nagyobb szerepe van, mint nálunk, embereknél. Ezért a kutatók feltételezik, hogy a kutyák álmában ennek megfelelően a szagoknak teljesen más jellegű, fontosabb szerepe van. A kutyák alvás közbeni szimatolását már bizonyítani is tudták. Jelenleg az alvó kutyák agyában lezajló elektromos impulzusokból igyekeznek kimutatni, hogy az alvó kutyák is képesek földolgozni a szagingereket. Egy másik érdekes - szintén az emberi alvásvizsgálatok területéről átvett - módszer lehet a jövőben, hogy az alvó, álmodó kutyaagyának elektromos impulzusváltozásait képernyőn megjeleníthető grafikává próbálják átalakítani és rögzíteni. Óriási archívum jöhet így létre, amelynek jövőbeli kiértékelése közelebb vihet bennünket négylábú barátaink álmainak megfejtéséhez.

Szintén figyelemreméltó viselkedési tapasztalatokat jegyeztek föl azok a szakemberek, akik egyszerre több, együtt élő kutyamegfigyelését végezték. Mivel a kutyák nem egyszerre merültek álomba és nem egyszerre ébredtek, mindig volt az alvó kutyák között ébren lévő kutyais. Amikor egy álmában feltehetően negatív érzelmi élményt visszaidéző vagy megélő kutyasíró, nyafogó hangot adott, vagy álmában tett mozdulatai védelmi, félelmi jellegűek voltak, az ébren lévő kutyák mindig azonnal odamentek, és nyalogatással próbálták társukat megnyugtatni. A kutatók szerint e viselkedési megnyilvánulás mögött nemcsak az ébren lévő kutyák beleérzési képessége van, hanem egy magasabb fokú pszichikai képesség is. ugyanis az ébren lévő kutyák nemcsak megértették az álmodó kutyahelyzetét, hanem megoldási alternatívaként megpróbáltak valamit tenni is ellene.

Hasonló, többedmagukkal, falkában, emberi behatást mellőző környezetben élő kutyák megfigyelésének eredményéből tudhatjuk, hogy egyetlen percet sem alszik az egész falka egyszerre. Néhány kutyamindig ébren van, amíg a többiek REM vagy NREM-állapotban alszanak. Csak rendkívül erős külső ingerre vagy az őrségben lévők jelzésére ébred föl az összes falkatag egyszerre.

Ellentétben velünk, emberekkel, akik a REM alvási szakaszban jelentősen érzékenyebbek vagyunk a hanghatásokkal szemben, a kutyák egyforma intenzitással reagálnak a REM- és a NREM-alvásuk alatt is bármilyen hangra. Egyértelműen vezeti azonban a reagálási rangsort, ha az alvó kutyát egy másik kutyahanghatása zavarja meg. Egyéb hangokra (pl. ütés, koppanás, üvegcsörömpölés, emberi beszéd stb.), amelyeket sok kutyatulajdonos behatoló idegenekkel asszociál, az alvó kutyák kevésbé intenzíven reagálnak.

Ausztrál viselkedéskutatók 1993-95 között különböző alvó kutyákon megfigyelést végeztek. Megfigyelésük eredményeként megállapították, hogy a kutyák nem alszanak folyamatosan hosszú ideig. Átlagosan óránként három alkalommal fölébrednek, és kb. öt perc után ismét elalszanak. Ez a ritmikusan ismétlődő REM-, NREM-alvás és ébrenlét nappal és éjszaka egyaránt kimutatható. Ezzel indokolható, hogy a kutyák kevésbé érzékenyek a napszakokra.

Ugyancsak ez a magyarázata annak, hogy azok a munkakutyák, amelyek felváltva nappal és éjszaka is szolgálati bevetésre kerülnek (mentőkutyák, repülőtéri kábítószer- vagy robbanóanyag-kereső kutyák stb.) egyenletes teljesítményre képesek, függetlenül attól, hogy nappal vagy éjszaka alszanak, illetve dolgoznak.

Állatvédő szervezetek beszámolóiból és tapasztalataiból egyértelműen tudható, hogy azok a kutyák, amelyeket olyan helyről mentettek meg, ahol valamilyen oknál fogva nem mehettek be az emberek közé, kint pedig nem volt pihenésre, alvásra alkalmas helyük, a helyzet normalizálódását követő napokban, hetekben szinte csak három dolgot csináltak: aludtak, aludtak és aludtak. Állatorvosi statisztikai adatok bizonyítják, hogy az anyagcsere zavaraival összefüggő betegségek tünetei ezeknél az állatoknál fokozatosan, szinte maguktól megszűnnek, ha a kutyák félrehúzódási, pihenési, alvási lehetőségét a megváltoztatott tartási körülmények lehetővé teszik.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4154