Kedves barátaink, a kutyák gyakran egész szoros kapcsolatban vannak velünk. A szobában alszanak, az ölünkbe ülnek, a kezünkből esznek. Gyermekeink is könnyen játszópajtásaikká fogadják a házi kedvenceket. A csemeték személyiségfejlődését kedvezően befolyásolja a kiegyensúlyozott gazdi-eb viszony, mivel a kölcsönös szeretet és felelősség érzése jellemzi ezt a kapcsolatot. Részben a kutyák kiszámíthatatlan viselkedése miatt, esetleg egy hirtelen mozdulat következtében, előfordulhat, hogy házi kedvencünk megharapja kis gazdáját. Néha ismeretlen kóborló, gazdátlan ebek, vagy játszótereken, utcán sétáltatott idegen kutyák is megtámadhatnak bennünket, gyermekeinket. A bulvársajtó kedvenc rémhírei között gyakran szerepel kutyák támadása, sajnos az utóbbi időben meglehetősen gyakran. Az elmúlt években nem egyszer halálos kimenetelű támadásról is tudósítottak minket. Szerencsére az esetek nagy többségében, a kutyaharapás nem súlyos sérülés, szakszerű ellátása azonban ilyenkor is fontos.
Állati harapások ellátása: A bőrsérülést okozó állati harapások, karmolások a traumás sérülés mellett komoly fertőzést is okozhatnak. Ezek közül legismertebb és legrettegettebb a gyógyíthatatlan veszettség. Bár igaz, hogy a kutya ősidők óta az ember hűséges társa, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem csupán legjobb barátunk, hanem erős, roncsolni képes állkapcsú állat is. A kutya mindenképpen felügyeletet és fegyelmezést igényel, tartása a gyermekekre nézve ugyanolyan veszélyt jelent, mint egy szabadon álló konnektor vagy egy savval telt üveg. A kutyát a gazdi iránt táplált gyengéd érzelmei esetenként nem akadályozzák meg abban, hogy elsősorban ne a falkaösztönének engedelmeskedjen. Sokan vállalják a négylábú kedvenc tartását azért, hogy őrizze a házat vagy szórakoztassa a gazdit és a gyereket. Azonban jóval kevesebb olyan gazda van, aki saját elvárásain kívül a kutya szükségleteit is figyelembe veszi. A meg nem értett, felidegesített vagy kihasznált kutyák védekezésül évente több ezer harapást mérnek csak a gyermekekre. A harapások 70 százaléka a gyerekek arcát éri.
A figyelmeztető harapások: Már a figyelmeztető harapások is gyakran hagynak maguk után tépőfogak okozta keskeny és mély sebeket. A hosszas sebgyógyulást követően a hegek még több évig is fennmaradhatnak. A türelme végére érő kutya nem uralja többé harapásának erejét, a megharapott húst marcangolni kezdi, acsarkodik, és néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb darabokat ki is tép.
Miért harap a kutya? Az orvosok, az állatorvosok és viselkedéskutató szakemberek (etológusok) a harapásnak többféle okát határozták meg, kezdve a gyermekek viselkedésével. A gyermekeket 1 és 4 éves koruk között éri a legtöbb kutyaharapás, mert ebben az életkorban fedezik fel a világot, és nem tartanak az állatoktól. Nagyon gyakoriak a 11-13 éveseket érő támadások is. A pubertás, a nemi érés olyan agressziót indít be, amelyre a kutya válaszol, ha a gyermek túl messzire megy el az állat ingerlésében. A statisztikai adatok szerint a fő veszélyt elsősorban nem az ismeretlen kóbor állatok jelentik, a harapások 60 százalékát a saját kutya okozza. A beteg vagy koros kutya ugyanúgy szenvedhet középfülgyulladástól, ekcémától, vagy reumától, mint az emberek. Ha a gyermek az ilyen kutyát gyors felállásra ösztökéli, azzal harapásnak teszi ki magát. A pórázon tartott kutya, ha veszélyt érez, és nem tud elmenekülni, félelmében is haraphat.
A kutya menekülne, de…
Nem egyedülálló példa: a gyermek incselkedésétől végsőkig elkeseredett kutya bemenekül a szekrény alá. Ha nem figyelünk oda és a kicsi követi, hogy a szekrény alatt meghúzza a farkát, drámai helyzet alakul ki: a kutya vadul harap. A harapás oka a kutya neveléséből is eredhet. A gyakorló gazdik tudják, hogy a nevelést nem nehéz elrontani. Elég, ha megengedjük, hogy a lakásban a dominánsnak kikiáltott helyet (amely soha nem lehet az övé, pl.: ágy, konyhaszék stb.) elfoglalja, a kutya legkisebb őt érő frusztrációra is rosszul fog reagálni. Haraphat, ha például a gyermek nem akarja odaadni neki a kezében tartott süteményt, vagy ha megparancsoljuk neki, hogy szálljon le az ágyról. Ilyenkor az állat fenyegető mimikával nyilvánítja ki felháborodását, amit a család persze nem vesz komolyan, hiszen a kutya addig jóindulatúan engedelmeskedett a parancsoknak. Pedig most a kutya nem hogy nem engedelmeskedik, hanem még harap is. A gazdák ilyenkor zavarban vannak, nem értik mi történt, de a kutya még náluk is zavarodottabb.
Hogyan kerülhető el a harapás?
A kutyaharapások nagy része elkerülhető lehetne, ha viselkedésünket a kutya által leadott vészjelekhez igazítanák. Hogy helyreállításuk a kutyának “a falkában betöltött rangsorát”, szigorúan tartsuk magunkat bizonyos szabályokhoz: a kutya csak a család étkezése után kapjon enni, és tiltsuk meg neki a szobákba való belépést. Ha a hangunk tónusa meggyőző, intonációja hajthatatlan, a kutya meg fogja érteni a helyzetet. Ha az egész család magatartása egységes, következetes, és senki nem engedi a kutyának megszegni a szabályokat, akkor nyolc-tíz nap elegendő ahhoz, hogy az állat elfogadja az új parancsot. A helyzet újraszabályozása semmit sem fog változtatni a kutyánkhoz fűződő érzelmi viszonyainkon. Ellenkezőleg, az állat megkönnyebbül, mert végre logikus támpontokat jelölünk ki számára. Legyünk azonban mindig következetesek a szabályok betartását illetően, mert ha a kutya a szigor lazulását észleli, megkeresi a módját annak, hogy újból fölénk kerekedjen. Ha a családban gyermeket várunk, tiltsuk ki a baba leendő szobájából a kutyát, de szenteljünk neki továbbra is ugyanannyi időt a sétákra és a gyengédségre, mint annak előtte.
Ha megtörtént a baj: Az esetleges harapást követően a legfontosabb, hogy azonnal zárjuk el a kutyát vagy vigyük a sérültet biztonságos helyre, ahol nem érheti újabb támadás és biztonságban érzi magát. A megnyugtatást követően a harapás súlyosságának függvényében több dologról kell gondoskodnunk. Feladatunk a fertőtlenítés, a vérzéscsillapítás és a segélyhívás. Ezen felül célszerű tájékozódni arról, hogy a kutya a kötelező veszettség elleni oltást megkapta-e.
Mivel a harapás esetén igen nagy a fertőzés veszély ezért a rendelkezésre álló fertőtlenítő szert közvetlenül a sebbe is önthetjük, még abban az esetben is, ha az egyébként ellenjavallt, pl. a jód.
Ezt követően gondoskodjunk megfelelő vérzéscsillapításról és sebfedésről, illetve szükséges esetén hívjunk mentőt. Ha a sérülés kisebb, akkor is indokolt az orvosi ellátás, ennek érdekében keressük fel az illetékes sebészeti osztályt. Tekintettel arra, hogy a seb ellátásán felül a teendőket meghatározza az állati eredetű harapás ténye. Egyrészt tetanusz oltás szükséges, másrészt külön teendőt igényel, ha az állat nincs veszettség ellen beoltva.
Csak a kutya? Fontos tudnivaló, hogy bármilyen állati eredetű harapás egyformán veszélyes, annak ellenére, hogy a köznyelv általában a harapást a kutyával azonosítja. A másik kedvenc háziállatunk a macska által okozott harapás, karmolás legalább olyan veszélyes.
Mit tesznek a kiérkező mentők? A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi tennivalók csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet: A helyszíni ellátás fontos eleme a beteg és környezete megfelelő kikérdezése a történteket és a panaszokat illetően. Fontos a seb alapos vizsgálata, többek között nagysága, elhelyezkedése, mélysége, sérültek-e inak, idegek, nagyobb erek. A seb ellátása során elsődleges a megfelelő fertőtlenítés és a vérzés csillapítása.
Nagyobb vérvesztés már a helyszínen infúzió adását teszi indokolttá. Fontos a megfelelő fájdalomcsillapítás. Mélyebb harapott seb minden esetben sebészi vizsgálatot és végleges ellátást igényel. Itt történik a szükséges egyéb intézkedések megtétele is, pl. tetanusz oltás, veszettség elleni védekezés.

http://www.youtube.com/watch?v=aUhZaihO2qg&feature=related