A kedvenc négylábú félős viselkedése a gazda számára sok esetben kényelmetlen, zavaró helyzeteket teremthet, problémákat okozhat. Sok esetben az állat félelme agresszióba megy át. Ekkor a kezdeti, csupán kellemetlen szituáció könnyen veszélyhelyzetté fajulhat, vagy súlyosabb esetekben drámai következményeket hagyhat maga után.

Vizsgálatok adatai alapján megállapítható, hogy félelmi reakciók szukák esetében jóval gyakoribbak, mint kanok esetében. Egy másik, szintén vizsgálati statisztikából eredő megállapítás, hogy az úgynevezett problémás kutyák (menhelyi-, utcakutyakénti előélet, verés, bántalmazás, baleseti trauma, tartós stressz utáni állapot stb.) esetében a félelem nem egyedüli zavar, hanem több viselkedészavarral együtt jelentkezik.

A kutyák félelmét a viselkedéskutatások alapján két különböző megnyilvánulási csoportba soroljuk.

1./ Passzív félelem: A kutya látható külső jelek (Calming-szignálok) segítségével közli a környezetével a félelmét. Sok esetben rövid időn belül, több jelből álló sorozatot ad le annak érdekében, hogy megszűnjön a félelmét kiváltó ok. Amennyiben ez nem vezet eredményre megpróbál kikerülni a számára kellemetlen, félelmet kiváltó helyzetből. Morogni, ugatni kezd, irányt változtat, gazdája (falkavezére, falkatársa) közelében keres védelmet. Ha ez sem segít, akkor félkörívszerű utat tesz meg a vélt vagy valós félelmet okozó pont körül, elmenekül és/vagy elbújik.

2./ Agresszív félelem: A manapság okkal és ok nélkül sokat emlegetett agresszív, támadásra hajlamos kutyák egyik jelentős csoportja ezekből tevődik össze. Ez a magatartás annak a közismert stratégiának az állati megnyilvánulása, amely szerint a támadás a legjobb védekezés.

Tünetek

Az ember számára nevetségesnek ható esetektől kezdődően a néhány másodperc alatt súlyos harapásban végződő esetekig bezárólag a tünetek rendkívül változatosak lehetnek.

A közismertebb tünetek közül itt csupán néhány kiemelt példa:

- A kutya remegni, lihegni, idegesen járkálni kezd, ha a gazdája eltávolodik tőle vagy észreveszi, hogy egyedül kell otthon maradnia.

- A lakásban, autóban egyedül hagyott kutya megrongálja a környezetét, esetleg vizeletet, ürüléket hányadékot hagy maga után.

- Az egyébként barátságos kutya idegen emberektől fél, nem közeledik hívásukra, megpróbál elkerülni minden lehetséges kontaktust velük.

- Az egyébként normális viselkedésű kutya idegen kutyák vagy más állatok közeledésekor félelmében agresszív viselkedésbe való átmenetet mutat.

- Erős vagy számára új hang, fény vagy szaghatásoktól mutat félelmet, (telefon, csengő, porszívó, erős vagy váltakozó fényforrás, illatszer vagy vegyianyag) nem megy ezek közelébe, megugatja ezeket, vagy elmenekül a közelükből.

- Félelmi tünet, ha egy kutya még játékát vagy gazdáját sem követi a vízbe, esetleg nem hajlandó úszni. A spriccelő víztől, fürdetéstől való idegenkedés, félelem szintén gyakori tünet.

- A kutya nem hajlandó gazdáját követni forgalmas, zajos, idegen emberek tömegébe. A számára félelmet kiváltó helyzetből úgy próbál kikerülni,hogy inkább leül, lefekszik, vagy egyszerűen mereven megáll.

- Ugatás, csaholás, pánikszerű menekülés pld. tűzijáték, petárdadurrogtatás vagy lövés hallatán.

- Vihar, égdörgés, villámlás esetén nyüszíteni kezd, fülét hátralapítja (bizonyos fajták esetében és a sajnos emberi barbarizmusból eredő fülvágás miatt ez sokszor lehetetlen!) menekülni próbál, vagy elbújik.

Okok

Ahhoz, hogy megértsük, miért fél az egyik kutya valamitől, amitől egy másik nem, vagy esetleg fordítva, tudnunk kell, hogy az állat félelmét kiváltó okokat három csoportra oszthatjuk. Sajnos sok estben az okok kombinációja áll elő, ami rendkívül nagy pszichikai megterhelést jelent az állatnak.

1./ Öröklődési, genetikai okok: Egyes tenyésztők, valamint az úgynevezett kutyaszaporítók hibája, hogy nem veszik észre, ha egy állat a félelem jeleit mutatja. Vagy ami még rosszabb: észreveszik ugyan, de hanyagságból és nyerészkedési vágyból eredően mégis tovább szaporítják az egyedet. A szaporodás során a félős viselkedési formát örökölhetik a kölykök, majd azok leszármazottjai is.

Különösen nagy számban fordul ez elő egy-egy divathullámszerűen népszerűvé vált faj esetében. Ezen esetek során mint egy kutyagyár módjára a fajta viselkedési jellemzőit teljesen figyelmen kívül hagyva, az FCI fajtaleírást főként a küllemre, kinézetre, méretre értelmezve szaporítják az állatokat.

Félős vagy nem félős - mindegy, lényeg, hogy sok legyen és fizessenek érte.

2./ Tapasztalati okok: Két alapjában különböző korban szerzett negatív tapasztalat lehet okozója a félős viselkedésnek. Azért kell a két időponti megkülönböztetés, ugyanis más pszichikai síkon rögződnek a szerzett élmények, más módszereket igényelnek a későbbi tréning, gyógyítás, kezelés esetén.

A kölyökkutya 8-12 hetes kora között eltelt időben, a testvérei által, idegen kutyák, vagy (ami szélsőséges eset) a szülei által okozott fájdalom vagy pszichikai megrázkódtatás. illetve emberek által okozott fizikai fájdalom, trauma (ide sorolandó a fül és farok részleges, vagy teljes amputációja is!) a tapasztalati okok közé sorolható.

Tudni kell, hogy minden kutya életében ez a 4 hét az úgynevezet szenzibilis fázis, ezidő alatt gyűjti össze azokat a tapasztalatokat, amelyek elengedetlenül szükségesek az életben maradáshoz. Szintén ebben az időintervallumban gyűjti össze és raktározza el agyában azokat az információkat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a későbbiek során a szocializált együttéléshez, kutyákkal és emberekkel egyaránt.

Tapasztalati ok lehet a félősségre, ha az állatot 3 hónapos kora után, elkerülve a testvérek, szülők mellől, az új ember - kutyafalkában éri valamilyen erős fájdalomérzet, negatív vagy traumatikus hatás.

Mind a két esetben teljesen mellékes, hogy a félelmet kiváltó hatás egyetlen egyszer, vagy ismétlődve történt meg.

3/ A kutya gazdájának helytelen viselkedése: A gazda viszonyulása, magatartása az állathoz jelentős tényező a félős kutyák esetében. Sok ember jót akarva, egyfajta szeretettől vezérelve, de teljesen rosszul reagál, amikor a kutyáján a félelem jeleit véli észrevenni.

Általában minél kisebb testű és súlyú egy kutya, annál markánsabb a gazdák helytelen magatartásformája, helytelen cselekedete. A nagyokat megpróbálják pórázrángatással jobb belátásra bírni vagy szép szóval, simogatással nyugtatgatni. A közepesnek mondhatókat leginkább kézzel-lábbal próbálják a gazdik a félelem forrásától megvédeni. Míg a legkisebbeket egyszerűen ölbekapják, gondolván, érti a kutya: védelek tehát ne félj - bár, ha a félelem oka nem szűnt meg.

Azonban ezek az emberi viselkedésformák erősen kontraproduktív hatásúak. ugyanis a kutyák ezeket mint indirekt dicséreteket értelmezik. Ezen emberi cselekedetek, testi jelbeszédformáikkal a kutyában megerősítik azt az érzést, hogy valóban félni kell, hiszen maga a falkavezér (vagy magasabb rendű falkatárs) védelmi intézkedéseket tesz.

A kutya nem tudja megérteni, hogy az ember védelmi viselkedését nem a valós veszély, a félelmet kiváltó ok, hanem önmaga félelmi reakciója váltotta ki.

Lehetséges terápiás megoldások

Az akadémiai állatgyógyászat általában nem tudja kezelni a kutyák félelmét, hacsak már nem klinikai kísérő tünetek jelentkeznek. Természetesen kivételt képezhetnek a természetgyógyászati módszereket ismerő és alkalmazó állatorvosok.

A pszichikai tünetek (ezek teszik ki az esetek túlnyomó többségét) esetén különféle terápiák jelenthetnek jó megoldást a félelmi zavarok megszüntetésére.

Amíg a kutya gazdája nem dönt véglegesen arról, miként akarja kezelteti kedvenc társát., addig a legjobb amit tehet, hogy elkerüli a problémás szituációkat. Az ismétlődő félelmet kiváltó ok nagymértékű - ezáltal káros - stresszállapotot vált ki az állatban.

Sok esetben (ha a gazda 100%-os biztonsággal tudja a félelmet kiváltó okot, és azt, hogy mely időpontban lépett föl először a félelem jele) nagymértékben segíthet természetgyógyász által előírt szakszerű Bach-virágterápia vagy homeopatiás kezelés.

Komplikáltabb az eset, ha az ok a gazda számára nem egyértelmű, a kutya előélete ismeretlen. Ilyenkor egy állat-terapeuta szakszerű analizálása segíthet. Ezt követően a gazdával közösen az ember és kutyaspeciális helyzetére, körülményeire, elvárásaira szabott viselkedésterápia jelentheti a megoldást. Egy ilyen, a kutya félelmét csökkentő, elmulasztó, legyőző viselkedésterápia a legtöbb esetben magában foglal egy deszenzibilizáló fázist, ezt követi egy ellenkondicionálási periódus, majd speciálisan a problémás szituációra szabott tréning fejezi be a terápiát.

A legsúlyosabb - amikor a kiváltó ok tisztán traumatikus, pszichikai és nem fizikai eredetű - esetekben a kutya olyan idegállapotban van, hogy sem egy tréning, sem egy terápia nem kezdhető el. Gyógyszeres kezeléssel (feltétlenül állatorvosi, állat-természetgyógyászati konzultáció után) lehetséges az állatot egy olyan állapotba hozni, hogy egy viselkedésterápia elkezdhető legyen vele.

Gondoljon arra, hogy Ön most a kutyája helyett is olvasott... az ember és a kutya jobb együttéléséért.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4015