A cikk a Cerberos Kutyaiskola
műve; igyekszem minél szélesebb körben elterjeszteni, mert nekem sokmindent
megvilágított a kutyák viselkedésével, a miértekkel kapcsolatban, és nagyon
remélem, hogy másnak is jobb lehet az élete azáltal, hogy ezt a tudást,
módszert, életmódot a magávé teszi.
Hogyan legyek
falkavezér?
Ha a kutyánk:
-
nem mindig jön oda, amikor hívjuk
-
elrohan, ha meglát valamit
-
sétánál húzza a pórázt
-
agresszívan viselkedik, ha pórázon van
-
agresszívan viselkedik más kutyákkal vagy emberekkel
-
gyakran konfliktusba kerül a családban élő többi kutyával
-
hosszú idő után sem szobatiszta, jelölget a lakásban
-
párzó mozdulatokat végez a családtagjainkon
-
morog ránk az ételét, csontját, játékát féltve
-
gyakran elszökik csavarogni
-
fél kutyáktól, emberektől, szituációktól; gyakran bizonytalan
-
ha talál valamit az utcán, megeszi vagy elszalad vele
-
ha egyedül marad, ugat, vonyít, rongál
-
nem tartja tiszteletben az ágyunkat, fotelünket
-
ellopja az ételünket
-
ugat vagy morog ránk, ha azt akarja, hogy megetessük, játsszunk vele,
simogassuk, foglalkozzunk vele
-
morog egyes családtagjainkra
-
egész nap ugat minden idegenre
-
nem mindig engedi, hogy hozzányúljunk, pl. nem hagyja a szőrét ápolni
-
válogatós, nem akar rendesen enni
-
gyakran megmakacsolja magát
...ez mind annak a tünete lehet, hogy valami nem jól működik a
"falkánkban". Természetesen az egyedi esetek más és más "gyógymódot" igényelnek,
ám az alap mindig ugyanaz: rendbe kell tenni a falkasorrendet a
családunkban.
Ha ezek a viszonyok tisztázottak, hatásukra a kutya viselkedése mind az
agresszió vagy félelem, mind az engedelmesség tekintetében hihetetlen pozitív
változásokon mehet keresztül...
A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya
egész életére. A kutya nem ember (bármennyire is szeretnék néhányan úgy
kezelni), így
nekünk kell megtanulnunk kutyául gondolkodni, hogy
kapcsolatunk mindig felhőtlen lehessen. A kutya számára ezek a gyakorlatok nem
kínzások; nem bántják a lelkét, nem úgy működnek, mintha emberrel tennénk
ugyanezeket, hanem számára természetes, az ösztönével, a falkaszellemmel egyező
dolgok, amelyekkel a természetben (egy kutyákból álló falkában) ugyanígy
szembesülne.
Ezzel nemcsak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas
terhet. Óriási stressz az a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős
a falkájáért (tehát értünk, a családunkért), de mi mégsem akarunk neki folyton
engedelmeskedni. Gyakran ő saját magát nem érzi elég erősnek, hogy vigyázzon
ránk, de mégis meg kell hogy tegye, hiszen úgy hiszi, mi, a gazdik erre nem
lennénk képesek – emiatt lesz aztán bizonytalan, félelemből agresszív, akár
depressziós. Gondoljunk bele, mit érezhet olyankor, amikor mi eltávozunk az
ismeretlenbe, ő pedig abban a hitben marad, hogy nem képes minket
megvédeni...
A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele
van nyugtalansággal (amit csak ekképpen tud levezetni), hogy nem képes megvédeni
a falkáját, hiszen nincsen mellette. Ám az olyan kutya, aki tudja, hogy neki
ilyen feladata nincs, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan
vissza fognak térni hozzá – hiszen ők a felelősek érte –, nyugodtan aludva,
tombolás nélkül megvárja, amíg a gazdik hazaérnek.
Ugyanez igaz arra a kutyára is, aki agresszívan mindenkinek (embernek,
állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az ő dolga a falkája védelme. Ezért hoz
önálló döntéseket, és támad ki, holott ez nem az ő feladata lenne. A falkában
mindig a falkavezér (ideális esetben a gazdi) dönti el, hogy ki barát és ki
ellenség, kitől félünk, és kinek támadunk neki. A rangsorban alatta álló
falkatagok őt követik – tehát ha a kutyát megfelelően kezelik, így fog
cselekedni.
Vajon miért van az, hogy a kutya otthon olyan szépen hallgat a gazdira, és
aztán egy idegen, új ingerekkel teli környezetben nem engedelmeskedik, hanem
megy a saját feje után? Az ok ugyanaz... Otthon, amikor minden rendben van,
amikor nem érheti támadás a falkát, nem kell a terep felderítésével
foglalkoznia, nem kell élelem után kutatnia, akkor az engedelmességi
gyakorlatozás kellemes játéknak felel meg a falka többi tagjával. Idegen
környezetben azonban felerősödik benne a tudat, hogy neki kell figyelnie az új
területre, felmérnie a veszélyeket, döntenie a helyzetekben, ezért nem is
foglalkozik az "alatta lévők zaklatásával" (gyere ide, ülj le...) És amúgy is!
Miért kellene egy rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?! Ha
viszont a kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért érkezik
a vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki annyi a
feladata, hogy kétkedés nélkül teljesítse a neki szóló utasításokat.
Tudjuk, hogy nehéz, de tényleg megéri... és nemcsak a gazdinak, a
kutyának is!
És akkor...
HOGYAN LEGYEK FALKAVEZÉR?
AJTÓN KI-BE MENETEL: Az ajtón, kapun sohase a kutya lépjen ki
először, hanem mindig a gazdi(k)! Következetesen, mindenhol kell ezt alkalmazni,
amikor új területre lépünk (a házból az utcára, az utcáról a lakásba, a
kutyafuttatóra, ismeretlen helyre stb.)! Ha többen mennek vele valahová, akkor
minden ember a kutya előtt megy ki, és legutolsóként ő.
MIÉRT? Ezt a viselkedésformát a farkasoktól vesszük át, hiszen
amikor egy falka vadászni megy vagy új területet fedez fel, mindig a falkavezér
halad elöl, és jelzi az alatta lévő tagoknak, hogy mi a teendő az új helyen. Mi
is hasonlóképpen járjunk el kutyánkkal.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Ha a kutya tud már ülni és helyben maradni,
leültetjük a küszöb előtt, és kiadjuk neki a "marad" parancsszót, majd ha már
minden ember kiment az ajtón, akkor engedélyezzük, hogy ő is kövessen bennünket.
Sohase hagyjuk, hogy magától induljon el, hanem mindig csakis a mi
engedélyünkre. Ha közben felállna, mindig következetesen visszaültetjük. Hamar
meg fogja tanulni, hogy annál hamarabb mehet, minél rendesebben viselkedik.
Amennyiben a kutya még nem tud helyben maradni, egyszerűen a póráz segítségével
tartjuk vissza, és amint mi kiléptünk, azután engedjük őt is.
ETETÉS: Az élelem kiemelt jelentőségű, ezért nagyon fontos,
hogy az étkezéssel is mutassuk kutyánknak, ki a vezér. Mindig mi együnk először,
és a kutya csak utánunk. Sohase engedjünk a kunyerálásnak, soha ne adjunk neki
asztalról a saját ételünkből, mert ezáltal is maga alá helyezhet bennünket. A
kutyának soha ne legyen elöl ennivaló! Adjuk neki oda az ételét, és ha nem nyúl
hozzá, azonnal vegyük is el előle. Tanulja meg, hogy az étel "ajándék" a
vezértől; örüljön, hogy kap enni, és becsülje meg. A kutya nem fog éhen halni –
amikor tényleg éhes lesz, azonnal enni fog.
MIÉRT? Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik
először, és ha ő már jóllakott, akkor engedi a többieket is enni, hiszen
elsődleges a falka túlélése szempontjából, hogy a vezér megfelelően táplált
legyen; a többi falkatag csak másodlagos. Ugyanezt kell utánoznunk a kutyánkkal
is.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Játsszuk el a kutyánkkal, hogy először mi
eszünk a táljából, és az övé csupán a maradék. Etetéskor az étele tetejére
helyezzünk fóliát, és tegyünk rá pár darab virslit, kolbászt vagy sajtot (olyat,
aminek jó erős illata van), és nagyon feltűnően eszegessük meg a kutyánk előtt.
Hiába ugrál, ugat, lökdösődik, tegyünk úgy, mintha ott sem lenne. Pár perc
múlva, amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, csak a saját
ételét dobjuk oda elé, mintha ezt mondanánk neki: "Ez a maradék, ez a tied!"
Fontos, hogy ezenkívül tartsunk heti 1 koplalónapot is, amikor a kutya nem eszi.
(Növendék kutyáknál heti egy etetést hagyjunk ki.) Ez a kutya egészsége
szempontjából fontos, hiszen a farkasokéhoz hasonló ragadozógyomra van, amely a
rendszertelen evéshez alkalmazkodott. A koplalónapon ugyanúgy együk meg a
táljába helyezett virsliket. Ilyenkor ne legyen a tálban a saját étele, hanem
csak az, amit mi eszünk belőle, majd az üres tálat dobjuk a kutyánk elé, és
hagyjuk őt magára. "Ma kevés volt a zsákmány, nekem kell ennem, hiszen nekem
kell az erő; neked nem jutott, majd talán holnap ehetsz, ha elegendő táplálékot
szerzünk vadászatkor…"
HAZAÉRKEZÉS, ELKÖSZÖNÉS: Amikor hazaérünk, sohase köszönjünk
egyből a kutyának. Mindig először a családot köszöntsük, és 10-15 perc
elteltével üdvözöljük csak a kutyát. Soha nem köszönünk el a kutyától, egyetlen
szó nélkül hagyjuk ott őt, akár 5 percre a boltba, akár egész napra dolgozni,
akár két hetes nyaralásra megyünk, és ugyanígy közömbösen viselkedünk
visszatértéskor is.
MIÉRT? Egy farkasfalkát megfigyelve is azt láthatjuk, hogy a vezér,
amikor visszaérkezik a falkájához, sosem foglalkozik rögtön a többi taggal.
Először mindig haggya, hogy őt körülrajongják, de úgy tesz, mintha ott sem
lennének a többiek, majd kis idő elteltével kezd csak velük foglalkozni. Ő soha
nem kér engedélyt az alsóbbrendű tagoktól, amikor egyedül hagyja őket, és nem is
érez lelkiismeret-furdalást emiatt. Ugyanígy kell nekünk is tennünk.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor hazaérkezünk, először mindig
családtagjainkat üdvözöljük. Ha a kutyánknak köszönünk előbb, akkor a család
többi tagját automatikusan mögéje helyezzük a rangsorban – még akkor is, ha a
kutya elfogad minket falkavezérnek. Vetkőzzünk le, pakoljunk el, és amikor a
kutya már nem ugrál, nem rohangál körülöttünk, nem nyüszög, hanem megnyugodott,
elvonult a helyére, akkor hívjuk őt magunkhoz – soha ne mi menjünk oda hozzá –,
és foglalkozzunk, játsszunk vele, esetleg vigyük le sétálni. (Ha teljesen
elfeledkezünk róla, akkor viszont össze is zavarhatjuk, mert azt hiheti,
valamiért büntetésben van – erről majd később.) Elmenetelkor egyetlen szó nélkül
távozzunk. Ez nem udvariatlanság, kutyánk pontosan érteni fogja, miért teszünk
így.
JÁTÉK, SÉTA, SIMOGATÁS – NAPI FOGLALKOZÁSOK: Nagyon fontos,
hogy mindig minden tevékenységet a gazdi kezdeményez, és a gazdi fejez be.
Sohase játsszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozzánk, és például leteszi
elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor odadugja a fejét, ne akkor
sétáltassuk, amikor megjelenik a pórázzal a szájában! És ha kiadunk egy
vezényszót (ül, fekszik, menj ki a szobából stb.), az mindaddig érvényes, míg
más utasítást nem adunk (mehetsz, bejöhetsz stb.)
MIÉRT? Egy jól működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el –
így azt is, hogy mikor mit csináljanak éppen a falkatagok. Amikor a kutyánk a
kezünkbe adja a labdáját, és mi azonnal játékba kezdünk vele, az ő akaratának
engedelmeskedünk, így ezzel alá is rendeljük magunkat a rangsorban.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Akkor játsszunk a kutyánkkal, akkor
simogassuk meg őt, amikor nem követelőzik. Sohase hagyjunk elöl neki játékokat,
hiszen neki nem lehet tulajdona – nekünk van tulajdonunk, amit esetleg
odaadhatunk neki, majd vissza is vehetjük tőle. (Így a későbbi, tárgyféltésből
származó morgásokat, harapásokat is el tudjuk kerülni.) Amikor mi úgy gondoljuk,
hogy itt a játék, a séta, a simogatás ideje, hívjuk őt magunkhoz, és akkor
foglalkozzunk vele, de ez sohase olyankor történjen, amikor ott ugrál előttünk,
bököd minket az orrával, hogy figyeljünk rá már egy kicsit... Fontos, hogy mi is
fejezzük be az adott tevékenységeket. Amikor úgy látjuk, hogy kezdi unni a
játékot, a sétát, a simit, akkor mi hagyjuk abba, mondjuk neki, hogy "vége" vagy
"elég volt", és utána semmiképpen se foglalkozzunk többet a kutyával; még ha
elkezd erőszakoskodni, akkor se. Sose simogassuk kutyánk állát, torkát,
mellkasát, mert ez behódoló viselkedésforma: mint amikor az alsóbbrendűek,
kölykök az erősebbeknek – azok szája szélét nyalogatva – "puncsolnak". A
simogatás mindig felülről érkezzen: a kutya fejtetőjére, a nyakán felülre és a
hátára, oldalára. Amikor pedig utasítjuk valamire a kutyát, sose hagyjuk, hogy
önként felhagyjon vele. Ha pl. fektetésből felül vagy ültetésből elmozdul,
mindannyiszor tegyük vissza a kutyát az eredeti helyzetbe, míg másra nem adunk
engedélyt, hogy a kutya ne higyje azt, hogy bármikor is felülbírálhatja
parancsainkat vagy átveheti tőlünk az irányítást.
SÉTÁLTATÁS: Soha ne arra menjünk, amerre a kutyánk akarna
haladni, ne engedjük, hogy pórázon húzzon minket.
MIÉRT? A falkavezér feladata eldönteni, hogy merre megy a falka
vadászni.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Minden sétánál próbáljunk más-más útvonalon
közlekedni. Amikor a kutyánk elindulna az egyik irányba, mi induljunk el a
másikba, ne hagyjuk, hogy ő szabja meg, merre haladjon a falka. Ha muszáj egy
adott irányba mennünk, akkor néhány métert tegyünk meg a kutya szándékával
ellentétes irányba, majd forduljunk meg, és úgy induljunk valódi úti célunk
felé. Ne engedjük, hogy húzza a pórázt és ő vigyen minket sétálni: ha megfeszül
a póráz, azonnal álljunk meg, míg vissza nem lazul, vagy csináljunk egy
határozott hátraarcot és induljunk az ellenkező irányba. A cél, hogy a kutya
rájöjjön: csak akkor juthat előre, ha laza pórázon közlekedik.
AMIKOR A KUTYÁNK KERESZTBE ÁLL ELÉNK, ELÉNK ÜL, RÁLÉP A
LÁBUNKRA...: Ezek az apró mozzanatok mind-mind a kutya dominanciájának
jelei, sose hagyjuk, hogy így tegyen.
MIÉRT? A kutya, amikor úgy érzi, hogy ő a falkavezér, feladatának
érzi, hogy megvédje a rangsorban alatta lévő tagokat, és ezért beáll a falkatag
és a "világ" közé, hogy cselekedni tudjon. A legtöbb kutyaharapás, kutyatámadás
annak a következménye, hogy a kutya maga dönt arról, hogy kit néznek barátnak,
kit ellenségnek – és kitámad, holott ez a vezér (tehát a gazdi) hatáskörébe
tartozna, és a kutya legfeljebb az ő parancsára léphetne akcióba (lásd
rendőrkutyák, őrző-védő gyakorlatok).
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor a kutyánk keresztbe áll elénk, elénk
ül, rálép a lábunkra, azonnal tiltsuk. Húzzuk őt hátrább, a pórázzal a hátunk
mögött kerültessük meg magunkat, és ültessük magunk mellé, húzzuk ki a lábunkat
alóla, és tegyük az ő lába elé! Ha pórázon ki akar támadni, csináljunk
határozott hátraarcot, és induljunk az ellenkező irányba: mutassuk, hogy mi nem
kívánunk konfliktusba keveredni. Ilyenkor sose várjuk meg, hogy kikerüljenek
minket, mert akkor kutyánkat megerősítjük abban, hogy a vélt “ellenséget” neki
sikerült elkergetnie. A lényeg, hogy ne engedjük őt irányító pozícióba.
FEKHELY: Ne engedjük, hogy a kutyánk az ágyunkban aludjon,
fotelunkban üljön.
MIÉRT? A farkasoknál sem aludhatnak az alsóbbrendű tagok a
falkavezér helyén, a falkavezér viszont bárkinek a helyén aludhat – ezzel is
tudatosítva, hogy ő a vezetője a falkának. Nagyon sok esetben eljut odáig a
kutya, hogy a saját ágyukba nem engedi be a gazdáit... a következők betartásával
ez megelőzhető.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: A kutyának alakítsunk ki saját kis helyet a
lakásban (lehetőleg ez legyen egy nyugodt sarok: kis kosár, pokróc, kutyabox
stb.), ahová el tud vonulni, le tud feküdni, ha arra van szüksége. Ha ide
visszavonul, ne zaklassuk őt, hagyjunk neki is egy kis szabad teret, azonban
néha nyugodtan lépjünk oda a helyéhez, tegyünk-vegyünk benne, hogy megértse, mi
bármikor elfoglalhatnánk tőle.
Büntetésből felesleges a kutyát a helyére küldenünk, nem fogja megérteni
valódi szándékunkat, hiszen a vacka számára nyugalmat, menedéket jelent. Inkább
jelöljünk ki neki egy "büntihelyet", ahol jól rálátunk, és parancsoljuk oda
helyben maradással. Ha felkelne, helyezzük vissza mindaddig, amíg a büntetés le
nem telik.
JUTALMAZÁS, SZIDÁS: A legfontosabb dolog a következetesség.
Csak pozitív megerősítéssel csak nagyon kevés kutyát lehet nevelni, a legtöbbjük
retorzió hiányában bevállalja a rossz tettet, mert az abban a pillanatban
érdekesebb, izgalmasabb, mint bármilyen jutalom. Csak akkor dicsérjük a
kutyánkat, amikor éppen jót csinál, és csak akkor szidjuk, amikor éppen rosszat
tesz. A büntetés mértéke mindig arányos legyen az elkövetett bűnnel, szintúgy a
dicséret is. A bünti már mit sem ér, ha az elkövetett tett után pár perccel
következik, mert nem fogja tudni a kutya összekapcsolni az adott cselekedettel.
A kívánt viselkedést mindig erősítsük meg a kutyánkban, míg a nemkívánatosat
azonnal tiltsuk, hogy megtanulja, mit várunk el tőle. Azonban ha a rossz
viselkedés célja figyelmünk felhívása – pl. ugatás, felugrálás –, ne tiltsuk,
hisz ezzel a kutya elérné célját, egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül, míg abba
nem hagyja. Ekkor viszont dicsérjük meg. Sose büntessünk kézzel vagy pórázzal!
Szükség esetén használjunk egy üres műanyag palackot pár darab kővel megtöltve,
amelynek már a hangja elég elrettentő a legtöbb kutya számára. Jutalmazásra
megfelelő a jutalomfalat, a játék, a klikker, de mindig legyen mellette
simogatás és szóbeli elismerés is, hiszen a kutyának az a legnagyobb jutalom, ha
a gazdi kedvében járhat!
A rossztett lehet akár annak is tünete, ha a rangsorban problémák vannak.
Ilyen lehet a lopás (nem tiszteli a kutyánk a tulajdonunkat) vagy ha a korábban
szobatiszta, egészséges kutya újra bepisil, sőt, ezt jelzi az is, ha (legyen
akár szuka, akár kan, ivaros vagy ivartalanított) párzó mozdulatokat végez a mi
vagy családtagjaink lábán (azonnal lökjük el, tiltsuk meg neki). Ilyen esetekben
a valódi, tartós megoldást mindig a gazdi falkavezéri pozíciójának megerősítése
jelenti.
Hogyan?
FALKÁBÓL KIZÁRÁS: A legnagyobb büntetés egy kutya számára a
kiközösítés a falkájából. Ez lehet rövid időn át alkalmazva a büntetés egyik
formája kisebb rosszaságok esetén, viszont komolyabb problémák felvetődésénél
(pl. emberharapás, erős agresszió, állandó morgás...) ez a megoldás a
leghatásosabb.
MIÉRT? Egy farkasokból álló falka megfigyelése közben azt
észlelhetjük, hogy ha olyan vezető áll a falka élén, akit a tagok nem tartanak
megfelelőnek (mint jelen esetben mi a kutyánkat), ugyanezt az eljárást
alkalmazzák vele szemben. Ugyanúgy együtt vonulhat a falkával; ha jut élelem,
ugyanúgy ehet ő is, azonban nem kommunikálnak, nem játszanak vele – szó szerint
kiközösítik őt, míg rá nem jön, hogy hol van a helye a rangsorban. Így kell
nekünk is eljárnunk.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: A kizárás ideje nagyon változó lehet a
probléma fajtájától és mélységétől függően. Agresszió esetén minimum 1 hetes
időtartammal kell számolnunk, és az elért hatástól függően kell továbblépnünk,
illetve folytatnunk a kizárást. Sohase hagyjuk abba a kizárást az első pozitív
változás észlelésekor, mert könnyen mélyebbre eshetünk vissza! Komolyabb
problémák esetén legkevesebb az 1 hetes időtartamot tartsuk be – áldozzuk fel
ezt az időt annak érdekében, hogy cserébe hosszú éveken át gond nélkül élhessünk
együtt kutyánkkal.
A kizárás azt jelenti, hogy semmiféle módon nem kommunikálunk, nem lépünk
kapcsolatba a kutyánkkal. Mintha nem is létezne: nem szólunk hozzá, nem nézünk
rá, nem nyúlunk hozzá és nem is büntetjük. Ha ugrál, ugat, akkor elfordulunk,
ellépünk tőle. Ebben az időben nem használunk parancsszavakat sem. A sétáltatás
csak pórázon történik, mindennemű kommunikációtól mentesen. A kutyát nem hívjuk
magunkhoz, hanem egyszerűen odalépünk hozzá, rácsatoljuk a pórázt, az ajtóban
egyetlen szó nélkül, a póráz segítségével hátrahúzzuk, kilépünk előtte, és
elindulunk. Figyeljük meg, hogy ő melyik irányba menne – mi épp az ellenkező
irányba induljunk, de mindezt szótlanul tegyük. Ne engedjük, hogy feszítse a
pórázt. Az etetés a fent leírtak szerint történjen, és az is egyetlen szó
nélkül.
A kutyánk gyakran bevet különféle módszereket, hogy valamilyen módon mégis
kivívja a figyelmünket: ilyenkor szokott előfordulni a hosszas ugatás, vonyítás,
az ugrálás, a bepisilés, dolgok szétrágása, érzelmi zsarolás... Erőt kell
vennünk magunkon, és "lenyelni" kutyánk viselkedését, rendbe hozni az általa
megrongált dolgokat, és rá sem nézni, mintha a virág magától esett volna le,
vagy a pisi a szőnyegre az égből hullott volna. Ne feledjük: a negatív reakció
is reakció! És a kutyánk éppen erre vár! Ha rajtakapjuk, amint ilyesmit csinál,
az egyetlen lehetséges módja a fegyelmezésnek a kaviccsal töltött műanyag flakon
vagy egy 10-20 l-es üres műanyag kanna használata. A flakont, kannát a kutya nem
tudja összekötni az emberrel, így nem törjük meg a kizárást, ám mégis elérjük,
hogy ne "érje meg" neki egész éjszaka tombolni, vagy lerántani a függönyt...
Ilyenkor ne engedjük házat, kertet őrizni, mi magunk nézzük meg mindig, ha
kutyánk történést jelez, hisz a falkavezér dolga a falka fő védelme, a kutyát
palackkal vagy kannával zavarjuk el. Ha mi otthon vagyunk, kutyánk csak
jelezheti az idegent – innentől a mi dolgunk az intézkedés; neki nem feladata
egész nap megállás nélkül csaholni.
A kizárást az egész családnak be kell tartania!! Mielőtt nekikezdenénk,
üljünk le, beszéljük át közösen, és ha belevágunk, csináljuk is végig. Ha csupán
a család néhány tagja zárja ki a kutyát és a többiek ugyanúgy szeretgetik, akkor
nemhogy nem érünk el eredményt, még ronthatunk is a helyzeten, mivel
összezavarjuk a kutyát, és nem tudhatjuk, ez végül milyen reakciót vált ki
belőle.
A kizárás végén (amikor letelik az 1 hét, vagy határozott változás áll be a
kutya viselkedésben) sose ugorjunk egyből a kutyánk nyakába, hogy "végre hozzád
szólhatok!", hanem fokozatosan kezdjünk újra foglalkozni vele. Első alkalommal,
miután hazaértünk, még legalább fél óráig ne vegyünk róla tudomást, majd ezután
hívjuk magunkhoz. Először csak a parancsszavak kerüljenek elő, a dicséret, a
simogatás csakis a jól teljesített feladat után jár. A játékkal még várjunk pár
napot, és akkor is csak a fent leírt módon tegyük.
Ezeket az apró szabályokat egész életen át tartsuk be, ha azt szeretnénk,
hogy mindig, mindenhol jól nevelt legyen a kutyánk. Nem kell megijedni, néhány
hét után megszokássá válnak, és már csak azt vesszük észre, hogy mindenki
irigykedve szemléli csodálatos négylábú társunkat.
www.cerberoskutyaiskola.hu
Kommentáld!