A betegség okai a következő csoportokba sorolhatók: 

- Nehezen emészthető anyagok
Nagy tömegű csont, lerágott fadarabvég, rostos fű kerülhet az emésztőcsőbe. Az etetésre szánt csontok közül különösen a csirkecsont veszélyes. Ennek szúrós csontrészei sértik a bél nyálkahártyáját, és a bélsárürítést fájdalmassá teszik, ezáltal az állat igyekszik visszatartani az ürítést. Idősebb kutyákban a gyomornedv-elválasztás csökkenése, elhízás, bélszűkület idézheti elő az emésztetlen csont felhalmozódását a bélüregben. Azokban az állatokban, amelyeknek gyomor-bélemésztése jó, a csontokból felszívódó szervetlen anyagok a vastagbél nyálkahártyáján kiválasztódhatnak és következményként olyan tömegű foszforsavas mész (vakolatszerű anyag) halmozódhat fel a vastagbelekben, amely összetömörülve teljesen kitölti a végbelet. Ritkábban a lenyalogatott szőr vagy bélparaziták (orsóférgek) csomósodnak össze a belekben, és ez akadályozza a bélsár tovahaladását.

- A medenceüreg beszűkülése
Az angolkór vagy medencecsont-törés következményeként kialakuló deformáció, a medence üregében fejlődő daganat (pl. prosztata), a végbél körüli gátsérv fontos hajlamosító tényező.

- A bélsárürítés fájdalmassága
A végbélnyílás körüli mirigyek eltályogosodása igen gyakori ok. A prosztatagyulladás, prosztata-megnagyobbodás is kiváltó tényező lehet. A hosszú szőrű kutyák végbél körüli szőre hálószerűen összetapadhat, ami akadályozza az ürítést.

- Mozgáshiány, a bélsárürítés rendszertelensége
A ritkán és rövid ideig sétáltatott szobakutyák a bélsarat hosszú időn át visszatartják, ennek következtében a béltartalom annyira besűrűsödik, hogy csak nehezen üríthető ki.

- A gerincvelő ágyék-keresztcsonti szelvényeinek sérülése
A gerincsérv, a gerincvelőburok elcsontosodása, a gerincvelő és a gerincvelőburok gyulladása az idegműködés akadályoztatásával segítheti elő a bélsárpangás kialakulását.

- A végbél körülírt kitágulása
Ritka kórforma, amely bélsárpangásra is vezethet. Könnyen tapintható.

A tünetek változóak. Feltűnő az enyhébb kiszáradás, a láz, a felhúzott, feszes hasfal. Az étvágytalan állat időnként hány és igen bágyadt. A kötött mozgás, az állat bűzös szaga ugyancsak felhívhatja a figyelmet a betegségre. A röntgenvizsgálati lelet jellemző. Ritkán az egész vastagbél bélsárral való kitöltöttsége is megfigyelhető.

Gyógykezelés: A kisállatok bélsárpangásának terápiájában a legáltalánosabban használt hashajtószer a szájon át beadott paraffinolaj. Ez azonban önmagában nem szünteti meg a már tünetekben megnyilvánuló bélsárpangást. A paraffinolaj vagy más, sikamlós folyadék (szappanos meleg víz, Klister-oldat) ömlesztése, ismételt végbélbe juttatása is szükséges. Ezt követően ajánlatos a végbél legvégső részében összesűrűsödött száraz bélsártömeget magfogóval kiszedni. Óvatosan esetleg gumikesztyűs ujjal is segíthetjük a bélsárrögök külvilágra kerülését. Ilyenkor nehéz elkerülni a bélnyálkahártya sérülését.

Megelőzés: Fontos a hajlamosító tényezők kiiktatása. Ha az anatómiai (pl. medenceszűkület) vagy működésbeli rendellenesség (öregkor) következtében jelentkező hajlam nem vagy nehezen szüntethető meg, hetente egyszer-kétszer Mira vizet, bélsarat puhító paraffinolajat keverjünk az eleségbe. A tejszín, a tej, időnként az olajos hal etetése is segíthet.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3657