Intézményünk aktív részese az EU kutatási programjainak és igen komoly az érdeklődés a külföldi hallgatók részéről is. Igyekszünk megfelelni a kívánalmaknak: angol nyelven teljes képzést nyújtunk, németül pedig kétéves alapképzést biztosítunk. Érdekesség, hogy az idegen nyelvű hallgatók száma magasabb, mint a hazaiaké.

Versenyképesnek számít-e a karon szerzett diploma más EU-s tagállamokban?

Igen. Az állatorvosképzést néhány más szakmához hasonlóan uniós irányelvek határozzák meg. Ezek a direktívák előírják, milyen tárgyakat oktassunk, milyen óraszámban, milyen struktúrában. A szigorú előírások biztosítják, hogy a képzés végén a hallgatónak alkalmasnak kell lennie egy teljes állatorvosi feladatkör ellátására.

Az Európai Állatorvos-képző Intézmények Szövetsége pedig minden uniós intézményt rendszeresen ellenőriz, hogy az ott folyó oktatás megfelel-e a kívánalmaknak. Nálunk ‘95-ben és 2004-ben volt ilyen ellenőrzés, mindkétszer megfeleltünk az előírásoknak. Így kijelenthető, hogy az intézményünknél szerzett képesítés más európai egyetemek diplomájával szemben is megállja a helyét.

Az állatorvosi szektorban megfigyelhető-e az a jelenség, hogy a frissen végzett szakemberek külföldön keresnek munkát?

Erről pontos adatok nincsenek, így legfeljebb becslésekbe bocsátkozhatunk. A frissen végzettek közül sokan szerencsét próbálnak külföldön, de személyes tapasztalataim, illetve korábbi hallgatóink beszámolói alapján úgy vélem, nagy többségük visszatér és itthon vállal munkát. Az elhelyezkedés mindenesetre külföldön sem okoz problémát.

Az utóbbi években a hazai állattenyésztés egyre rosszabb állapotba került, kiút egyelőre nem látható. Mennyiben befolyásolja ez a kar munkáját?

Az állatorvosi szakma folyamatos változáson megy keresztül, hogy mindig igazodjon a körülményekhez. Például, a 18. században voltaképpen az egész tudomány a rendkívüli jelentőséggel bíró lovak ellátásáról, fertőző betegségeinek kezeléséről szólt, majd a hangsúly fokozatosan eltolódott a többi gazdasági haszonállat kezelése felé.

Manapság a háztáji és nagyüzemi állattartás volumene folyamatosan csökken, a kisállatok jelentősége pedig ezzel párhuzamosan növekszik. A hallgatók érdeklődése alkalmazkodik ezekhez a tendenciákhoz, a többségük inkább a társállatok ellátására szakosodik, de sokan találnak munkát az élelmiszer-ellenőrzés és az igazgatás területén is. Nagyon fontos, hogy ennek köszönhetően ellátatlan terület nincs.