A tízemeletes házak aljában megbúvó állatorvosi rendelő ajtajában őszes férfi áll. Kutyasétáltatók – fiatalok és idősebbek – jól látható tisztelettel köszöntik.
- Jó estét doktor úr! – állnak meg egy pillanatra, miközben Dr. Kárpáti István már ki is kérdezte a gazdikat a kutyus állapotáról, s folytatódhat a séta. A rendelő várójában csíkos farkú vörös macska ül a radiátoron, türelmesen elviselve, hogy a várakozó gazdik simogassák. Amikor megunja a szeretet dömpinget, besétál a rendelőbe, és ott figyeli a történéseket.
- A szomszéd macskája – mondja Dr. Kárpáti István, állatorvos. – Az első időben idegesített, hogy bejár, mert elég önkényes macska, és ha nem az van, amit ő szeretne, akkor harap is. De mára már összebarátkoztunk. Érdekes módon, engem mintha tisztelne is.
Közben a macska csendesen bambul maga elé, a beteg cicusok, kutyák pedig sorra kapják a kezeléseket.
Az erősítésre szoruló aprócska pici cica, az ivartalanításra érkező maine coon – házimacska keverék kandúr, a tüzelési problémákkal küzdő kutyák forgatagában azért sikerül kikérdezni a rendkívül nyugodt doktort.   
Falun nőttem fel, édesapám növénytan professzor, édesanyám szintén ezzel foglalkozott. Állatok vettek körül, és ahogy felnőttként rájöttem, apám finoman irányította is a dolgaimat, hogy állatorvos legyek. Be kell, valljam, bárcsak én is tudnám így befolyásolni a gyerekeimet.
Fantasztikus időszak volt az Állatorvosi Egyetem négy éve, egy hatalmas négyszobás lakásban laktam egyedül, és szaporodásbiológiát, embriológiát tanultam. Nagyon élveztem, különleges dolgokat csináltunk, például embrió átültetést. Közben azonban kiderült, hogy nem vagyok kutatónak való, mert sokkal impulzívabb vagyok annál, hogy hosszan elmélkedjek egy problémán. Sokkal inkább azon vagyok, hogy megoldjam azt, és haladjunk tovább. És néha furcsának – mondhatjuk, hogy értelmetlennek találtam a feladatokat. Például miért kell a libák mesterséges megtermékenyítését kutatni? Szegények nem is élvezték különösebben, hogy nem hagytuk őket békén.
Így aztán a kutatás után, a gyakorlatban hasznosítottam a szaporodásbiológiát. Szarvasmarhákkal, disznókkal foglalkoztam évekig. 27 évesen a Gödöllői Tangazdaság vezető állatorvosa lettem, majd 30 évesen már főállattenyésztő is.
Nagyon sok múlt rajtunk.   Nem az volt a lényeg, hogy az adott állatot minden lehetőség szerint gyógyítsuk meg. Sokszor előfordult, hogy a kollégáimmal elképzelhetetlen körülmények között végeztünk császármetszést egy tehénen, hogy megmentsük az anyát és a borját, majd a továbbiakban még az etetése is a mi feladatunk volt, mert más számára nem volt fontos a külön helyezett állat. Tulajdonképpen sokszor hobbiból, elkötelezettségből segítettünk.
Annak idején egy úgynevezett kényszervágási blanketta tömbbel a zsebében is simán megélhetett egy állatorvos. A lényeg az volt, hogy az állatok 5 százalékánál több ne hulljon el. Nem is mindig örültek az agronómusok, mert a császározott anyadisznó, vagy szarvasmarha csak gondot jelentett. Embert kellett mellé adni, külön helyet, gyógyszert, gondozni kellett, rontotta a statisztikát…
A kisállat praxisban ez elképzelhetetlen. A hozzám kerülő állatok valakinek a „pótgyerekei”, hozzátartozói. Sokszor látom, hogy akár az embereknél is jobban szeretik őket a gazdik. Érthető, hiszen adott esetben a felnőtt gyerekek 200 kilométerre élnek, a kutyus pedig mindig ott van, mindig szeret, és szerethető.  Mindeközben ébredezik a kiherélt cica. Gazdija mellette áll, és aggódva simogatja. A doktor nyugtatja, nem lesz semmi baj – mondja – hamarosan teljesen magához tér a kis kandúr.    
Itt nem egy hatalmas számú állati tömeget kell kezelni, hanem minden egyedet. Az az egy kutya, macska a legfontosabb, és ha kell, akkor ultrahang vizsgálatot, vérvételt, vagy bármilyen speciális beavatkozást is el kell végezni a kedvenc gyógyulásáért.
Ma nagyon sajnálom – és a szintén állatorvosnak készülő lányomnak gyakorta mondom is – hogy nem specializálódtam jobban.
Én specialistákat hívok, ha szükség van rá, vagy hozzájuk küldöm a gazdikat.
Az alternatív gyógyászat is kimaradt valamiért. A homeopátiában nem hiszek, még az embergyógyászatban sem, az akupunktúra, akupresszúra pedig – bár ezekben hiszek – koromnál fogva már kimarad.
1991 óta dolgozom a kisállat praxisomban, két rendelőnk van, és ez hatalmas tapasztalatot, gyakorlatot jelent. Talán azért is kedvelnek a gazdik, mert a lehető legegyszerűbben igyekszem megoldani a problémákat, de ha kell, házhoz megyek, vagy akár kutatok is az állat érdekében.
Voltam már sok minden az elmúlt 60 év alatt, de nagy álmom, hogy majd a lányommal együtt is dolgozhassunk a saját klinikánkon. 

http://www.pets-magazin.hu/index.php/allatorvosok/141-allatorvosok/2701-qa-legtoebb-kutya-valakinenk-a-potgyerekeq