Van, amelyikből hazánkban csak egyetlen példány él. Életünk során akarva-akaratlanul számos kutyát és számos fajta kutyát látunk. Van azonban néhány igazán különleges, egyedi, amelybe nem biztos, hogy belefutunk. Némelyek tényleg nagyon ritkák, vagy mivel hasonlítanak más fajtákra, így nehéz megkülönböztetni őket. Ezek közül mutatunk be most kilencet.

Minden bizonnyal több, mint ezer éves fajta, még a vikingek tenyésztették, ennek ellenére a XX. században majdnem kihalt. Az 1940-es években fedezték fel és mentették meg ezt a rövidlábú juhászkutyát. Állatvédők kutatómunkájuk során csupán öt nőstényt és egy kant találtak, velük kezdték tervszerű tenyésztési programjukat. A svéd juhászkutya, vagy más néven vallhund apró termete senkit ne tévesszen meg: kiváló vadász, kisebb testű rágcsálókra szívesen vadászik, óriási mozgásigénye van.

Első szempillantásra akár báránynak is nézhetnénk, pedig egy ritka terrierfajtáról van szó. A gyerekek imádják és szerencsére ő is imádja a gyerekeket, így nagycsaládokban kiváló háziállat, arról nem is beszélve, hogy remek házőrző. A fajta árnyoldala lehet, hogy rendkívül makacs és meglepően hangosan ugat.

A tibeti masztiff kolosszális méretű, tekintélyt parancsoló – nevéből is kiderül – a kelet-ázsiai Tibetben őshonos kutyafajta. Már Marco Polo is írt róla, azóta minden harci – és pásztorkutyafajta óriás, rettentő elődjeként szerepel a kutyás irodalomban. Az hegyek lankáin évszázadok óta más állatok őrzésére használták, simán felveszi a harcot a medvékkel és nagymacskákkal szemben. A pásztorok többnyire herélt kanokat tartanak, amelyek lényegesen nagyobbra nőnek, mint a nem heréltek.

A tibeti masztiff nyugodt, méltóságteljes, kiegyensúlyozott kutya, amelyből büszkeség sugárzik. Noha családjához igen hűséges és odaadó, természetében a tartózkodó vonások és a függetlenség jegyei is jelen vannak. Nagyon érzékeny, és szeret családja közelében lenni.

Más néven török vizsla. Ennek a kutyafajtának a jellegzetessége, hogy “dupla orrú”. Eredete ismeretlen, Törökország egyik hegyvidéki régiójában él. Vadászatra nem falkában viszik, hanem egyenként. Különleges orra rendkívül jó szaglással is megajándékozta. Nem minden esetben jön ki jól más kutyákkal, de gyerekekkel mindig barátságos.

Az egyik legritkább, legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajta. Sokan azért sem ismerik fel, mert változatos, gyakran foltos színe miatt keveréknek nézik. A második világháború végére szinte teljesen kipusztult a fajta, feltámasztása szinte a semmiből indult. Sokáig a fenntartás volt a cél, hiszen a mudit érthetetlen közöny vette körül, s csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a fajta fennmaradt számos jó tulajdonságával egyetemben.

Ma rajtunk kívül a skandináv népek, elsősorban a finnek körében örvend nagy népszerűségnek a szolgálatkész, munkabíró, de mellette hosszú életű és tanulékony mudi, akinek gazdája az istene, már egyetlen szempillantásból is érti, mi a dolga.

Amerikai kutyafajta, amelynek szintén nem ismert pontos származása. Nevét az egyik amerikai állam, Louisiana Catahoula egyházkerületéről kapta, ahol különösen népszerű volt. Mintázata a leopárdéra emlékeztet. Akárcsak a már bemutatott kutyák java, a leopárdkutya is jó munkabírású, nagy hasznát lehet venni a jószág őrzésében a falvakban. Azonban igen agresszívvé is tud válni.

Kiváló és hűséges kis őrkutya, nem ismerkedik idegenekkel. Mozgékony, fürge, fáradhatatlan, folyamatosan a környezetével foglalkozik, a gazdi által rábízott tárgyakat elszántan őrzi, nagyon gyengéd a gyerekekkel, alkalmazkodik a ház körüli élethez, mindig tudni akarja, hogy mi zajlik egy ajtó vagy egy elmozdított tárgy mögött, elárulja érzelmeit csaholásával és sörényének felborzolásával. Keresi a lovak társaságát. Vadászik a vakondokra, és más rágcsálókra. Használható vadászatra, jelzi az üregi nyulak által lakott üregeket, üldözi őket, és felhajtja a mezei nyulakat a sűrűben. Hogy miért vannak mégis ilyen kevesen a világon, arra nem igazán van magyarázat.

Az egyik legősibb kuyafajta. Karcsú, elegáns megjelenésű. Míg őshazájában, az afrikai Szahara sivatagban vadászkutyaként tartják, addig Amerikában és Európában inkább házi kedvencként rajonganak érte. Villámgyors, szívós, bátor, önálló, kissé nehezen kezelhető.

Régi vadászkutyafajta minden vadászható vad, különösen vaddisznó kajtatására. Önállóan vadászó kutyák, amelyek ma már csak Thaiföld északkeleti részén találhatók meg tiszta formájukban. Az utóbbi években Thaiföld “nemzeti kutyájaként” kiállítási tenyésztők is foglalkoznak vele, és az egész világra exportálják. A szőrzete nagyon finom, bársonyos tapintású. Eredeti és feltűnő kutya, értelmes, mozgékony és fürge. Rövid idő alatt sok mindent meg tud tanulni, ugyanakkor saját akarata is van, és nem mindig tesz azt, amit mondanak neki. Magyarországon jelenleg egy példány él belőle.

http://kutyabarat.hu/hasznos/497/a_legritkabb_kutyafajtak