A komondor a legősibb magyar pásztorkutya, akinek pontos származásáról megoszlanak a vélemények, az azonban egészen biztos, hogy hosszú évszázadok óta a magyar állattartók egyik legjobb barátja. Itt az ideje egy kicsit közelebbről megismerkednünk vele!

A legtöbb kutató azt az elméletet vallja, hogy a komondor nagyjából a népvándorlás során került őseinkkel együtt a Kárpát-medencébe. A magyarok gulyáinak, méneseinek őrzésében a legnagyobb szerep ennek a fajtának jutott, hiszen nagy testének köszönhetően megjelenése félelmet kelt, bátor és igen nagy küzdőképességű állatról van szó.

A nyáj mellett őrző szolgálatot teljesítő, viszonylag nagy, meglehetősen egyedi szőrű kutyát az évszázadok folyamán sokféleképpen nevezték: hívták selyemszőrű farkasebnek, gubancos magyar juhászkutyának, lomposszőrű komondornak, pusztai komondornak, bagolyszemű komondornak, és sokszor egyszerűen csak komondornak.

A fajta legfeltűnőbb és legegyedibb sajátossága a szőrzete, amihez hasonló csak a bergamói pásztorkutyának és a pulinak van. Ennek kialakulásában feltehetően igen nagy szerepe volt még az ázsiai puszták gyakran szélsőségekbe csapó éghajlati viszonyainak. Vastag szőrzete megóvta a nyári, erősen tűző napsugaraktól, valamint a téli, dermesztő, néha már szinte elviselhetetlennek tűnő hidegtől. Nem elhanyagolható, hogy nemezes szőre életmentő pajzsként védte a komondor testét a támadókkal, például farkasokkal való küzdelmek alkalmával is. 

A komondor nemezesedésre hajlamos, zsinórszerű szőrzete - melyben a "zsinórok" évről-évre egyre hosszabbak és teljes hosszuk eléréséhez akár 4 év is szükséges - mindig fehér, korábban, évszázadokkal ezelőtt ismert volt a krémszínű változat is, ez azonban mára teljesen eltűnt. Egyik legjobb tulajdonsága, hogy szinte semmiféle törődést nem igényel. Nem szorul ápolásra, a pásztoroknak elég volt mindössze időnként az összenemezesedett csomókat széttépni, a tisztítással más gondjuk nem akadt, hiszen ezt leszámítva teljes mértékben öntisztító.

A komondor jellemét tekintve igencsak független, önálló gondolkodású eb, aki elsősorban saját belátása szerint cselekszik, amit meg is tehet, hiszen döntései az esetek legnagyobb részében helyesnek bizonyulnak.

Visszafogott, kiegyensúlyozott kutya, aki csak meglehetősen ritkán hallatja a hangját. Eredeti "szakmájából" adódóan kiváló házőrző, nagy elánnal védi területét, az idegeneket pedig soha nem engedi a ház és a kert közelébe. Rendkívül bátor állat, aki soha nem kényszeríti rá magát gazdájára.

A jó tenyésztésű komondorok mindenféle probléma nélkül képesek együtt élni más kutyákkal és egyéb háziállatokkal. Azt azonban az utcán nem tűri el, hogy más, idegen kutya fölényeskedjen vele, ugyanakkor, ha barátságosan közelítenek hozzá, a komondor is barátságosan reagál. Rendkívül jól elviseli, sőt, szereti a gyerekeket, így valóban ideális házőrző kutya lehet például a legtöbb vidéki háztartásban. Nagy teste miatt zárt lakásokban való tartását nem javasoljuk.