A kutya nem eldobható tárgy, de még csak nem is egyszerű háziállat. A kutya etológiájával foglalkozó szakemberek szerint a kutyát nem egyszerűen háziasítottuk a farkasból, de humanizáltuk is. Ez azt jelenti, hogy a falkában élő, nagyfokú együttműködési készséget mutató, mára már kihalt ázsiai farkasfajból a háziasítás során az összes állatfaj közül azemberrel leginkább együttműködni képes és magatartásában az emberre leginkább hasonlító élőlény fejlődött ki: a kutya.

Még a biológiailag hozzánk legközelebb álló főmajmok sem képesek olyan kommunikációs bravúrokra, mint mondjuk egy puli, amelyik a juhász pillantását követve annak szeméből olvassa ki a feladatot. Semmilyen más állatfaj sem képes hasonlóra, beleértve a főemlősöket is.

A kutya ugyanakkor szinte mindenben ránk szorul. Nekünk kell táplálni, gondozni, sétáltatni, kiképezni és állatorvoshoz vinni. Ezért nekünk kell eldönteni azt is, hogy képesek leszünk-e erre az együttélés remélhetőleg másfél évtizede során? A felelősség nagy, mert ha rosszul mérjük fel a saját lehetőségeinket, azzal a kutya szenvedését és pusztulását okozhatjuk.

Ha ezeket képesek vagyunk megoldani, akkor azt is a jövendőbeli tulajdonosnak kell átgondolnia, hogy ő mit vár el a kutyától? Ha fajtatiszta állatot választ, ne fénykép alapján tegye, hanem tenyésztőkkel és más tapasztalt kutyásokkal beszéljen a kiszemelt fajta előnyeiről és hátrányairól. Univerzális, mindenkinek megfelelő fajta nincs, de ha a lakás tisztasága az elsődleges szempont, akkor leginkább egy uszkár vagy egy yorkshire terrier javasolható, mert ezeknek nem hullik a szőre, míg védőkutya szerepére kevésbé alkalmasak. A keverékek általában egészségesebbek, de nem számítható ki előre a temperamentumuk. Ha valaki a testi egészséget tartja a legfontosabbnak, akkor ilyet vegyen. A menhelyi állatok közül pedig a menhely munkatársai segíthetnek a legmegfelelőbb egyedet kiválasztani, ami - az életmentés miatt érzett hosszantartó, jogos elégedettségünk mellett - komoly előnyük lehet a kölyökkorban beszerzett kutyákkal szemben.

Ha tenyésztőtől vásárol, legyen különösen óvatos. Sokszor már az első hetekben eldől a kutya későbbi sorsa, ezért minden hiba, amit a tenyésztő elkövet, az akár állat életébe is kerülhet. Gyanús, ha a szülőket nem vitték el még tenyésszemlére sem, ha a nagytestű fajtába tartoznak és nincs diszplázia-igazolásuk, ha a kölykök vagy a szülők oltási könyvét nem állatorvos állította ki (aki ebben csal, az minden másban is csalhat), ha a kölykök nem kapták meg az első oltásokat 6 hetes kortól és a születésüktől fogva nem féregtelenítették kéthetente őket vagy ha a tartási hely alapján úgy ítéli meg, hogy a körülmények (tisztaság, mozgáslehetőség, táplálás stb.) nem voltak megfelelőek. Szerencsére a legtöbb tenyésztő jó munkát végez, de nem árt tájékozódni.

Fontos tudni, hogy a kutyák fokozottan érzékenyek 3 és 12 hetes koruk között a külvilágra. Ezt korai szocializációs időszaknak nevezzük, ami 12 (13) hetes korban lezárul és később nem pótolható. Ha ebben az időszakban nem szocializálták őket megfelelően, vagyis nem volt alkalmuk idegen emberekkel, járművekkel, városi zajokkal megismerkedni és megtudni azt, hogy ezektől nem kell félniük, akkor az egész életükön át félénkek lesznek. Az ilyen kutyát aztán nem lehet a számukra idegen környezetben sétáltatni, zavartalanul tartani, ami másfél évtizedes szenvedéssé teheti az együttélést. A problémát "kennel betegségnek" is nevezik és meglehetősen gyakori.

http://kutya.mancsok.hu/kutyatartas.htm